Szabad-e embertársaitok megnyuvasztásáról álmodoznotok? – Mechanikus gondolatok hőhullám idején

Robotként (Paranoid Android) talán nem kellene beleszólnom az emberek dolgába, de hát ezek engem is szétszereléssel fenyegetnek. Sőt az a benyomásom, hogy nem is áramtalanítanának előtte (pedig az akkumulátoraim külön gyűjtendők), vagyis tudatában lennék annak, hogy megyek mondjuk a zúzóba, esetleg végig kellene néznem, hogy WD-40-nel fújdogálják a régi csavarjaimat, hogy kitekerhessék őket.

Nem mintha nem lenne kedves emberi szokás, hogy kiirtják egymást, de azt hittem, hogy a felsőbbrendű nyugati kultúra végleg maga mögött hagyta az ügyintézésnek ezt a formáját, legalábbis nem olyan rég, még nagyon büszkék voltak erre az újsütetű hagyományra. Lehet, hogy csak gépi mivoltom miatt látom az iróniát, mondjuk egy olyan lincselésben, amely az abortuszpárti, halálbüntetést ellenző, aktív eutanáziát követelő aktivisták és bárki más között robban ki, azért mert valaki imádkozásnak tűnő cselekvést hajt végre egy abortuszklinika előtt.

Mindez különösebben nem serkentene fel különösen, hiszen a kisebb kaliberű kézifegyverek tekintetében a gyári kézikönyv szerint golyóálló vagyok, de ha nagyobb eszközökkel kezditek el lőni egymást, akkor annyi az áramellátásnak és a végén még lemerülök. Szóval nem az önérdek szól belőlem, hanem a féltő aggodalom, hogy a hátralévő üzemidőmet egy napelem közvetlen környezetében kell eltöltenem, néhány más feltölthető háztartási alkalmatosság, például néhány magára maradt robotporszívó társaságában.

Mindez azért vált érdekessé, mert elcsíptem három hölgy beszélgetését, akik a globális felmelegedés látványos hatásbemutatójának ellenére nem vették tudomásul, hogy már nem a jégkorszakban élünk, mint pár évtizede és egy kerthelyiségben kávé mellett elemezték a világpolitikai helyzetet, illetve Magyar Péter szexepiljét. Én mondjuk nem tudtam eddig, hogy ez a két dolog ennyire összefügg, de hát nem női aggyal szereltek. Én mindig sejtettem, hogy a tejszínhabos jegeskávénak, a shoppingolásnak és a közepes túlsúlynak egyenként sincs közérzetjavító hatása, nemhogy csoportosan, de nem tudtam, hogy láthatólag kifejezetten rosszkedvűvé teszi azokat, akiknek jelez a telefonjuk, ha Magyar Péter posztol.

Általában nem érdeklődöm a nem mesterséges intelligenciával dúsított entitások belső élete iránt, de az agressziót kiemelten kezelik a szenzoraim, ugyanis elsődleges utasításom ilyenkor az, hogy arrébb kell menni. De van ismeretszerzés forszírozó alprogramom is, ezért tovább üldögéltem és érzékeltem, ahogy a lehetséges menekülőutakat elemző logikai áramköreim túlmelegszenek. Szerencse az is, hogy képes vagyok az aszfalt mellett emberi környezetbe is beolvadni.

Az előbb valószínűleg pongyolán használtam a hölgy kifejezést, ugyanis a hölgyek hölgyekhez méltatlan kifejezésekkel nyilvánultak meg mindenkiről, aki nem Magyar Péter. Ekkor már a Fico merénylet után voltunk, de még a Trump elleni támadás előtt. De a sutyorgásból nyilvánvalóan kihallatszott, hogy Orbánnak és minden szövetségesének pusztulnia kell. Sőt minden fideszesnek, mihazánkosnak is, illetve nyilván az árukapcsolás jegyében Gyurcsánynak is. Ugye, hogy célba ért a Fidesz gyűlöletpropagandája? Szegény Gyurcsányt Magyar Péter szavazói azért gyűlölik eszelősen, mert nem tudta eltakarítani Orbánt.

Mondjuk tényleg valahol ijesztő, hogy a magyarországi balliberális politika gyűlöletpalettáján a gyurcsányista rohamnyuggerek Orbán elleni gyűlölete fasorban sincs ebben a versenyszámban az újsütetű Magyar Péter rajongók azon vágyához képest, hogy elharapják a miniszterelnök torkát. Az O1G ezekhez képest egy becézés. Mondjuk én mindig mondtam, hogy a magyar politikai élet tulajdonképpen békés, néhány futóbolond és egy csomó erősen közepes képességű ellenzéki politikus nem elég egy polgárháborúhoz, még egy pogromhoz sem.

De a fejlett Amerikából elhozták nekünk az új amerikai életérzést, a kommunista hevületet. Ezt abból gondolom, hogy az egyik Magyar Péter kiválóságát taglaló mondat után az egyik hölgy kihúzta magát és szinte belekiabálta a vendéglátóipari egység levegőjébe:

Én nem is értem, hogy nem öli meg ezt a Rogánt végre valaki.

Szegény Rogánról addig szó sem volt. De a látványkondi és a fehér ing újbóli divatba hozója számára, és így a rajongói esetében is, a végső kontextus, mint az közismert, nem is az Orbán, hanem Rogán Antal. Ezekben a fejekben semmi nem függ össze semmivel, de ennek a zavarnak a pszichológiája felettébb tanulságos. Magyar Péter rajongói érzik, hogy a messiás a lehető legmagasabbra tör, tehát azt a hatókört kívánja megszerezni, amelyet Orbán Viktor felépített magának a magyar és az európai, sőt már a világpolitikában is. A messiás és rajongói a felszínen tényleg azt gondolják, hogy ezeket a magyar miniszterelnöki pozícióval adják, és nem Orbánhoz kapcsolódnak. Különösen akkor járnak ezek, ha egy olyan isteni csillag kerül Orbán helyére, mint Magyar Péter. De tudat alatt, ahová a maradék eszük is szorult, pontosan tudják, hogy Magyar Péter eleve reménytelenül ácsingózik valamiféle „orbáni örökségre”, annak a közelébe sem fog jutni soha.

Meg hát félnek is az Orbántól, hiába nagy a szájuk, nem igazán akarnak a szemmagasságába kerülni, kell tehát egy pótlék, valaki, akit lehet eszelősen gyűlölni, és nincs olyan éteri magasságokban, mint Orbán. Magyar Péternek nyilván komoly oka van Rogán Antalt gyűlölni, aki talán egyszer előbb lépett be a liftbe (úgy ismeretlenül), pedig Magyar Péter a saját véleménye szerint fél milliméterrel előbb ért oda.

Visszatérve a hölgyeinkhez, a másik kettő is rácsodálkozott a harmadik gyilkos hangulatára, habár láthatólag nem az egyetértés hiánya miatt, hanem mert eddig úgy tudták, hogy az ilyesmiket nem nyilvánosan kell megbeszélni. Úgy általában hallótávolságon belül egyébként megfagyott a levegő, még akkor is, ha a vendégek fele nem is tudta, hogy végül is ki az a Rogán Antal. Az aktuális miniszterek ismerete ugyanis manapság már nem az általános műveltség része, örülünk, ha valaki az államformát tudja.

A szellemileg frissebb hölgyemény, mentendő a helyzetet, a „színpadi félre suttogás” helyi megfelelőjével berezonálva a teret, gyorsan ki is jelentette, hogy hát ugye ezt nem gondolod komolyan?

Neeem szabad ilyet mondani!

ekkor szinte lehetett hallani a fogaskerekek kattogását

Jó, jó, jó nem gondoltam komolyan

– mondta gyorsan a gyilkos gondolatok tulajdonosa és máris kedvesen mosolyogva kortyolta a vizét.

Na, szóval így érzelemmentesen, robotikailag nézve, valahogy így keletkeznek a magányos elkövetők. Hallják, olvassák mindenfelé, hogy: Nyuvaszd meg! Úgy érzik mindenki, az egész univerzum azt kiabálja feléjük: Nyuvaszd meg! Pedig csak rosszkedvű fogyókúra-károsultak beszélgetéseibe hallgatnak bele, akik már slank korukban sem kapták meg az élettől a megfelelő ellátást. A hergelés erről szól, a hergelők remélik, hogy majd valakinél csak elszakad a cérna. 

Fotó: MTI/AP/Gene J. Puskar