Ki ette meg? Ki ette meg a misszionáriust? (Mi.)
Felháborító, hogy olyanokat mondasz rólam, amilyeneket én rólad. 1988 óta minden alkalom megvan nekem, amikor a politikai közbeszéd átlépett egy határt. Amikor emberek és pártok pont az ellenkezőjét tették annak, amit a választások előtt ígértek. Az SZDSZ például kormányra ment az MSZP-vel 1994-ben. Mégis még 12 évig volt öt százaléknyi olyan szabad, demokrata és liberális szavazó, akiket a híres „apák és fiúk” összefüggés nem zavart különösebben. És hogy fel voltak háborodva, amikor lekommunistáztuk őket!
A politika soha, sehol nem koherens és konzisztens, egyéb körülmények határozzák meg, hogy mekkora a hazugságtér. Egész könnyen el lehet jutni oda, hogy semmi nem függ össze semmivel. Sosem felejtem el kellemetlen osztálytársam arckifejezését, amikor visszaütöttem: látszott az értelmet nélkülöző, könnytől párás szemeiben, hogy ez a lehetőség nem jutott az eszébe.
A Fidesz sikerességének egyik nem lényegtelen feltétele, ha nem is oka, hogy 2006 után gátlástalanul alkalmazza mindazokat a média- és propagandaeszközöket, amelyeket a 2010-ig tartó 95 százalékos liberális–balos sajtófölényben elszenvedni kényszerült. Mi mást tehetne? 1992-től korlátlan mennyiségű hazai és külföldi eredetű pénzt fordítottak a jobboldal, majd a Fidesz lejáratására. A tények senkit nem érdekelnek, például az, hogy az MSZP–SZDSZ-kormányok reálértékben jóval többet fordítottak „kormányzati propagandára”, mint a Fidesz kormányai. Ja, hogy kevésbé látszott és rohadtul nem hasznosult választási eredményekben 2006 után? Hát istenem, talán megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy a jelentős részüket eleve ellopták. És mennyi külföldi pénz van azóta is a magyar ellenzéki sajtóban! Azt hová számoljuk?
A Fidesz ellenzékének nemcsak a költés fáj, hanem igazából az, hogy a Fidesz ezeket a pénzeket jól költi el. Hogy milyen gondolkodási struktúrák állnak emögött a „logika” mögött, jól szemlélteti az ellenzéki sajtó viselkedése a mostani választás után. A propaganda-hadjáratuk egyik fő mondanivalója az volt, hogy a Fidesz csak 15 százalékkal nyerte meg a választásokat és nem 20–30 százalékkal, mint szokta. A fejük belsejében ők is lényegében természeti törvénynek tekintik tehát azt, hogy a Fidesz 50 százalék környékén szerepel általában bármilyen választásokon.
És hogy fel vannak háborodva, hogy a Fidesz az abszolút szavazatszám növekedését emeli ki az eredményből. Annyira csak nem vagyunk hülyék, mint a szocik 1998-ban, amikor 33 százalék körüli eredménnyel (alig visszaesve 1994-hez képest) kb. 5 százalék előnnyel nyerték az első fordulót, majd vereségként kommunikálták az eredményüket. Jó, persze az SZDSZ, a koalíciós párt vesztett vagy 13 százalékot, de az az ő bajuk ugyebár. Tényleg, egy 15 százalékos előny győzelemkénti kommunikálása csak nem gáz? Persze, a „független” sajtó dolga ennek az ellenkezője, de hogy komolyan is veszik, na, az már gáz. Az óbaloldal bő 35 százalékkal kapott ki, az új meg 15-tel.
Végezetül pedig ott van az a rendkívül tanulságos interjú, amit Rogán Antal adott a 444 nevű, saját maga szerint független valaminek. Méltatlanul hanyagoltuk ezt az élményt, én még a meghallgatása után is beleborzongok, hogy mennyi ésszel kénytelenek élni egyes sajtómunkások.
Nem is tudok felidézni olyan alkalmat, amikor „független” (hahaha) „újságíró” (ide még hosszabb hahaha kellene) bármi olyat kérdezett jobboldali és/vagy kormányzati politikustól, amely nem a közvetlen ballib propaganda céljait szolgálta. Ez akkor is pont így volt, amikor ők voltak kormányon. A 444 főszerkesztője biztos megfontolta, hogy kinek delegálja ezt az egyedülálló lehetőséget, hogy a kormány egy nagyon fontos minisztere interjút ad nekik. Nem tudom, hogy miért a leghülyébbet választotta. Illetve remélem, hogy a leghülyébbet választotta, mert ha ez a csávó a legokosabb versenyző a 444-nél, akkor nagyon hamar a kettővel ezelőtti ChatGPT-re fogják őket cserélni őket és annak az avatarjaiként fognak majd flangálni a kormányinfókon. Vagy mondták szegénynek, hogy ne bonyolítsa túl a dolgot, mert az ellenzéki szavazók akkor úgysem értik meg. Milyen megengedő vagyok, nem? De ettől még a kormányinfó ellenzéki újságíróinak a szintjén ment a dolog. Tényleg nem bántani akarom, de nehogy már azt gondolja, hogy ez teljesítmény.
Kétféle kérdést nem tett fel a 444 „újságírója” Rogán Antalnak. (Egyébként időtlen darab, a strandon is érdemes meghallgatni.) Egyrészt semmi olyat nem kérdezett, amivel tényleg érdemben bővülhetett volna a tudásunk Rogán Antalról, a világlátásáról, a kormányzati elképzeléseiről. Másrészt semmi olyat nem kérdezett, amivel valójában érdemi kontextusba lehetett volna helyezni a Fidesz azon kormányzati intézkedéseit, amelyet jogos polémia övez.
Korábbi botrányokat idézgetett fel, olyanokat, amelyekben nem nagyon vannak érdemi bizonyítékok, csak sejtetések, értelmezgetett félmondatok, feltevések. És azt is szarul, új részletek, új sejtetések nélkül. Erőtlenek voltak a nyomulásai, mint Gulyás Marci közbekérdezései Magyar Péter emlékezetes első interjújában.
Egészen elképesztő korlátoltságról tett tanúbizonyságot ez az ember, a 2010 utáni woke őrület leegyszerűsített változatán és a saját újságja csökött „univerzumán” kívül semmit nem tud arról a világról, amelyben újságot ír. Ezek a nyomik két dolgot gondolnak egyszerre: a világon minden rossz a Fidesz hatalomra jutásával kezdődött 2010-ben, illetve azután meg mindenért a Fidesz a felelős, beleértve a naptevékenységet, a háborút, a nyugdíjrendszert és a kapitalizmust, mindenért is, azért is, ami 2010 előtt történt és már akkor is rossz volt. Meg bármiért.
Hát így könnyű gyűlölni és forradalmárnak képzelni magukat. Mondjuk ennél csak az nagyobb marhaság, amikor az eltartott kisujjú álkonzik, meg a liberális értelmiségiek az egybites kormányzati üzenetek miatt vergődnek. Pedig a két bit közül is csak az egyiket képesek befogadni, a nullát persze. Ezek azok, akik állítólag sosem szerették Gyurcsányt, de azért 20 éven keresztül kiszolgálták. Jó, a fiatalabbja már beleszületett ebbe. De azért tanulhatnának valamit a tapasztalatokból.
Bár mi is jobban élveznénk, ha kifinomultabbak lehetnénk. De az új sturmführerjükön, a platós Péteren valahogy nem ülnek a kifinomult poénok, és a rajongói sem értenék meg a cizellált humort.
Ui.: És érdemes az interjú alatt a kommenteket is elolvasni. Vagy ugyanaz a mesterséges intelligencia írta a nagy részüket, vagy van egy ennyire gyakori betegségtípus. Viszont a riporter, a „Kaufmann Balázs”, a kommentelőinél tényleg fejlettebbnek tűnik. Ez legaláb stimmel.
Vezető kép: Aljas képernyőfotó (elsőre sikerült így, esküszöm és nem volt szívem jobbat csinálni. Bocs.)
Szóval, P.A. lenne a B. B.; szégyen rám nézve, hogy nem ismertem fel még valamikor a kovid előtt!
Remélem, a „hazugságtér kiterjedtsége” saját találmány, vagy legalábbis fejlesztés, mert itt a cikkben tökéletes az elhelyezése.
(A csetdzsípítínél tényleg megfájdult a rekeszizmom.)
https://ennyiresenkinemlehethulye.blog.hu/2008/09/08/na_ki_a_hulye_hulyesegelmeletek_i
Ült ott ez a 444-es leharcolt Kaufmann Rogán Antallal szemben, és tekintetéből sugárzott a romlottság, a gyűlölet, a gonoszság, arcáról pedig a rémület, hogy ha nem lesz kellően agresszív az Orbán-kormány egyik legfontosabb miniszterével, kirúghatják az állásából. Ült ott ápolatlanul a Karmelita kolostorban, és egy ütős, érdekes, informatív interjú helyett érdektelen kérdéseket tett fel Rogánnak, de a választ nem engedte elmondani, azonnal belehadart. 20 percet voltam képes megnézni, aztán rájöttem, hogy semmi értelme. Pedig a 444 óriási lehetőséget kapott, igazán érdekelt volna egy jó interjú Rogánnal. A 444 ezt a lehetőséget elpackázta, mert nem értenek a szakmájukhoz. Ők csak Orbán Viktort képesek letámadni istentiszteletről jövet, az viszont nem újságírás.
Vegyük tudomásul a ballibcsik már évtizedek óta ezen az egy biten léteznek, és a választóik sem különbek.
Ezeken kár vitatkozni, a tények matatják: pl. egy ilyen interjúnál is.
Amilyen a talpas olyan lesz a kiválasztott….
Kaffogó Balázs egy reggel zörgésre és koppanásra ébredt. Odament az ajtóhoz és kiKÉMlelt a bejárati ajtó KÉMlelőnyilásán, hogy levelesládájába nem fújt-e be valamit a szél. Már régen várt arra a pillanatra, hogy így legyen. Kollégái meséltek arról, hogy velük már történt ilyen, vagy valami hasonló. Igaz az öreg alkesz haverja aki keveset beszélt, már motyogott valamiről, hogy egykor a KISZ KB hetilapjánál dolgozott és hogy régen ilyen nem volt, mert őket a szerkesztőségi értekezleteken instruálták, vagy inzultálták. Mindegy is. De ott volt például a ma is aktív volt sportújságíró, aki több fontos pozíciót betöltött, de még ma is nyüzsögve ontja az álhíreket. Ő viszont soha nem beszélt ilyenekről. De akkor is hallgatott, ha a Maxwell egyenletekről kérdezték, pedig jól ismerte a névadó gazdát. De ha valami kis hercegről kezdtek el a kollégák beszélni, akkor inkább kiment a szerkesztőségi szobából és megnézte a postát. Kaffogó Balázsnak ez fájt. Azt hitte, hogy soha nem jön el az ő ideje. De most! Hátha! És lőn csoda! Egy vaskos pendrive landolt az levelesládájában. Még meg is volt címezve. Feladó Langley, Virginia, CIA Headquarters. Kaffogó Balázsnak felcsillant a szeme! Itt van az ő esélye, hogy Pulitzer Emlékdíjat kapjon, de legalábbis méltó legyen a Mesterhez, aki 168 óra számra hirdette, hogy indíts erős felütéssel, nem baj ha hazudsz. Gázolt le a riportalanod. Ne várd meg, hogy mit válaszol. Vágj a szavába és soha ne érdekeljen mit válaszol. Üldözd és alázd meg. Ekkor Kaffogó Balázs csengetésre ébredt. Jó reggelt kívánok! Idézés! Itt tessék aláírni!
A titkosszolgálat lényege hogy titkos. Érthető, hogy a konkurens országok kíváncsiak lennének arra, hogy pontosan mit csinálnak, de akkor nem lenne titkos a szolgálat és nem tudnák eredményesen védeni a nemzeti érdeket. Ha egy újságíró ki akarja húzni a részleteket, akkor az nem nekünk dolgozik. Ez ilyen egyszerű.
Kormánypártiként mondom ez az interjú nagyon gáz volt. Egy rutinos politikus, egy regnáló miniszter nem csinálhat ilyet! Olyan, mint ha a pék cukros kenyeret sütne. Minden szakmának vannak fortélyai, a politikusinak is. Ebből Rogán úr csúnyán alulteljesített. Először is, tegyük tisztába a helyzetet! A miniszter nem a riporternek beszél, hanem a 444 fogyasztóinak. Azaz, szavazópolgároknak! A riporter pont olyan, amilyenre számítani lehetett, neki az a dolga. hogy kellemetlen kérdéseket tegyen fel, a politikusnak, meg hogy meggyőzzön. Egyszerűen érthetetlen, hogy aki a kormányzati kommunikációért felel, az a saját kommunikációjához nem ért.
1. Mosolytalanul, unott pofával látványosan végigszenvedni az interjút akkor sem tanácsos, ha amúgy a liftaknába kívánja a beszélgetőpartnert. Itt jön az, amit korábban említettem, el kell tudni adnia magát a nézőnek. Így csak minden sztereotipia megerősítést nyer a Rogánról.
2. Személyeskedő kérdésekre nem válaszolunk. Nem megyünk bele, ki miért, hol volt Londonban. Privát szféra, téma lezárva, elterelve.
3. Nem a szakterületedre tartozó kérdésbe ne menj bele! Irányítsd át a riportert a megfelelő személyhez! Ilyenekről, hogy mit ír egy Origo, nem kell megszólalnia egy miniszternek. Nem rá tartozik.
4. Kényes kérdésekben a riporternek vagy a sajtónak visszadobni a labdát nem szabad! A 444 nézői pont erre kíváncsiak. Ki kell bújni egy-egy mondattal, majd nagyívű, részletes okfejtés az adott tárgyban véghezvitt kormányzati munkáról, elképzelésekről. Pont úgy, ahogyan az általa is tisztel miniszterelnök úr is teszi zseniálisan évek óta, így a kérdező pont azt kapja válaszul, amit mi akarunk elmondani az embereknek..
5. Ez a riport egy lehetőség lett volna. Így kellett volna hozzáállni. Lehetőség, hogy ha nem is lesznek azonnal kormánypárti szavazók a nézőkből, de legalább az emberi arcát megláthassák egy miniszternek, rajta keresztül a kormánynak. Az nem mentség, hogy úgy is ellenségesen kérdez. Pont ez a kihívás. Tessék felkészültnek lenni! Elvégre ezért is jár az a sok fizetés.
Ez az interjú, Rogán miniszter úrnak ez a szakmai minimumot nélkülöző hozzáállása egy óriási öngól a Fidesz számára. Nagyon el kellene őt tiltani minden sajtószerepléstől a továbbiakban!
Még annyi kritikát hozzá, hogy abszolut nem az látszik, hogy ő szívesen, örömmel szolgálná a hazát, hanem egy megfáradt, megkeseredett, rosszkedvű hivatalnok jelenik meg, pont olyan, akit az emberek a legjobban utálnak az okmányirodától a földhivatalig mindenütt. Borzasztóan negatív reklám.