Dobrev Klára szeret téged és ettől szeretethiányod lesz

Dobrev Klára kétségtelenül rendelkezik valamiféle tehetséggel, most például 3,2 Facebook sorban sikerült elmondania minden rosszat a Pride-ról és a saját gondolkodásáról. Sem a férje, Ferenc, sem például a „nagyvadként” fungáló Gergely sem volt képes ezt az egész marhaságot ilyen tömören összefoglalni.

Pride, Pride-hónap, Pride-év, Pride évtized van és ha így megy tovább a régészek évezredekkel később szivárvány színű üledékeket fognak kiásni csak és kizárólag ebből a korszakból. Meg listákat arról, hogy kiket kellett kötelezően szeretni. Mifelénk például ugye Sztálin elvtársat és Rákosi elvtársat volt kötelező a legjobban szeretni utoljára. Vegyük észre, hogy Kádár elvtárs egyik igen sikeres újítása volt, hogy őt nem volt kötelező szeretni. Ennek volt egy érdekes következménye például, hogy a hatvanas évek közepétől, végétől megjelent az országban a címadóra nézve pozitív kontextusú Kádár-vicc. Érdekes állat az ember, ha valami nem kötelező, akkor már majdnem kedveli is helyből.

Nagyon szemléletes képeim vannak arról, hogy manapság kit lenne kötelező szeretni, ha Dobrev Klára lenne hatalmon, de ezt ő nem is titkolja. Pedig a helyében én ezzel a hírrel lapítanék. Imhol az ominózus mondatok:

Jogod van szeretni és szeretve lenni. Még akkor is, ha az államilag propagált gyűlölet minden percben igyekszik ezt megkérdőjelezni, vagy megakadályozni. Legyetek büszkék, mert minél színesebb a társadalmunk, annál sikeresebb ország leszünk!

Feltenném a kérdést, mit tud az a szeretetről, aki ekkora baromságot ír ki?

Az első mondatocska önmagában tartalmazza az összes baromságot, amit az emberi hülyeség haladás címén össze bírt hozni a nagy francia tömeggyilkosságok óta. Seggfejek, a szeretet egy érzés. Nincsenek jogi aspektusai, senkit nem lehet kötelezni arra, hogy szeressen vagy ne szeressen valakit. Az ember szeret ösztönösen, és az élete során megszeret más embereket azok személyisége (sajnos sokszor a külbecse miatt is) miatt, némelyek önmagukat is szeretik, mások csak önmagukat szeretik, de ezt nem vagyunk képesek szabályozni. A szeretetet a szerelemmel meg végképp ne keverjük össze, nagy tragédiája az embernek, a szerelem elmúltával döbben csak rá, hogy még csak nem is kedvelte az illetőt. Az meg végképp semmilyen formában nem nevezhető szeretetnek, hogy valakivel szeretnénk, vagy szeretünk szexelni. A szexnek sokkal kevesebb köze van a szeretethez, mint gondolnánk. Nagyon szerencsések azok, akiben a szerelem után az marad vissza, hogy a másik iránt érzett szeretet izgatja fel őket.

A szeretet kihagyhatatlan tulajdonsága továbbá, hogy kölcsönösségre vágyik és abban teljesedik ki igazán. Amikor az érintettek megdolgoznak egymás szeretetéért, nem általában, hanem csakis egymásra koncentrálva. Nincs általános szeretet, aki túl sokat szeret, az nem szeret senkit igazán. A szeretet igazi személyes ügy, két ember közös ügye, nincs benne semmi általános. Még Klári is szeretheti Ferit, Feri is szeretheti Klárit, ugye érezzük, hogy mennyire személyes és egyedi ügy, tegye fel a kezét, aki azt szeretné érezni, amit Feri érez Klára iránt (a szeretet tárgya marad) vagy Klára Feri iránt. Ezért nem szeretem, ha számomra nagyon ellenszenves emberek házassági kötelékben repülnek, nem tudom pontosan a dolog melyik részlete rémisztőbb. Értik ugye, ez nem személyes undor, ez közéleti iszony, ami elintézi, hogy távol tartsam magam a DK rendezvényeitől.

Ja és elnézést, hogy a Pride és Dobrev Klára kapcsán merengek a szeretetről.

Tehát emberek, nincs jogotok szeretni, mert a jognak semmi köze hozzá, hogy mit éreztek, ugyanis ha lenne jogotok szeretni, akkor azt értelemszerűen a jog szabályozni is akarná. Például tiltaná egyesek szeretését, míg kötelezne benneteket arra, hogy másokat meg szeretnetek kell. Sőt azt is megmondaná, hogyan kell nem szeretnetek, illetve szeretnetek. Ki a fasz akarja jogilag szabályoztatni az érzéseit?

És még a végletes ostobaságok végére sem értünk. Hogyan lenne joga bárkinek is szeretve lenni? Ki a fene kötelezhet bárkit is arra, hogy szeretnie kelljen valakit. Jelen esetben arról van szó, hogy a perverzek szószólói két dolgot állítanak, egyrészt azt, hogy A perverz és B perverz egymás iránti érzéseit akadályozza az, hogy nem élveznek és nem érzékelik az össznépi támogatást, illetve mások undorítónak találják azt, amit ők szex címén művelnek egymással. Pedig mi csak szeretnénk nem tudni róla. Szerintem a magyar átlagember még azt is tudomásul venné, hogy kézen fogva sétálnak, ha nem smárolnak a játszótéren, csak sehol másutt nem akarnának hallani róluk másutt.

A magyar ember meglepően toleráns, hiszen még a belpesti liberálisokat is elviseli, konkrétan tudom, hogy egy kis magyar faluba egy holland leszbi pár vett házat, a helyiek leszarják ezt a részletet, be is illeszkedtek tulajdonképpen. A helyi normalitás csak azzal fejezi ki a valósághoz való bájos ragaszkodását, hogy a pár egyik tagját (mondjuk) Irma bácsinak nevezik, mert viszonylag kevés okot ad rá, hogy nénizzék. De a két öreg holland leszbi nem üldözi semmiféle ideológiával a helyieket. Mert ők tényleg szeretnek és szeretve vannak azáltal, akinek a szeretetére vágynak.

A Pride-on azonban azok vonulnak zömmel, akiket még a saját fajtájuk sem szeretett meg, ezen részét a dolognak pont megértem, ki a fene szeret meg harsány, agresszív, kötekedő, hisztériás embereket? Ezek nem szeretik egymást se, nem hogy saját magukat, és ezt fejezik ki a mindenki más ellen irányuló agressziójukkal. Dobrevék és az egész haladár bagázs nem a személyes érintettség okán állnak bele ebbe az egész mizériába, hanem azért, mert ha az összes többi zakkant iránti kötelező szeretetet sikerül elintéztetni törvényileg, hatóságilag, akkor már csak egy apró törvénymódosítás kell hozzá, hogy büntetni lehessen azokat az embereket, akik nem szeretik eléggé a haladókat, vagyis őket.

A nemzetközi haladó liberalizmus hatalmas sikereket ért el a szeretet-gyűlölet dichotómia felhasználásával és kiforgatásával. Az elmúlt bő 15 évben generációknak sikerült eladniuk, hogy aki nem szereti őket olyannak, amilyenek, az gyűlöli őket. Fiatalok milliói gondolják és érzik azt, hogy azért nem szereti őket a világ mert a normális emberek szeretnek gyűlölni. Pedig az az élet rendje, hogy az embert kamasz korában még a szülei is távolságtartóan szeretik, mert annyira nyomasztó. De ezt kinőjük és jó esetben megértőek leszünk a többi emberrel szemben, mert rájövünk, akkor éppen kevésbé voltunk szerethetőek és az emberek igazából szeretnek szeretni, ha okot adunk rá.

A magyar haladók, ahogy az egész elmebeteg nemzetközi bűnszervezet is, a kötelező szeretet programját akarja ránk kényszeríteni. Pedig mindenkit annak kell szeretnie, akinek a szeretetét valahogy kiérdemelte, „közszeretet” nem létezik. Klárát sem fogják már sokan megszeretni, legfeljebb az unokái, ezért ácsingózik olyan szeretetpótlékokra, mint a Pride. Mondjuk az érdekelne, hogy Klári és Feri az unokáik szüleire, vagy drag queenekre esetleg a Háttér Társaság szakérőire bízzák-e az unokáik szexuális felvilágosítását?

Soha nem láttam annyi szeretetéhes és nehezen szerethető embert egy rakáson mint a Pride-on, pedig sorkatona is voltam.

Vezető kép: DK Facebook