Politikai földcsuszamlás, elképesztő következményekkel

Igyekeznék tartózkodni a túlzó lelkesedéstől, de nem rejthetem véka alá örömömet: nagyon úgy fest, komoly pofont kapott a merkelizmus a német választások során. Rácáfolva az előrejelzésekre, a politikai karantéba zárt, Alternatíva Németországnak mozgalom lett a harmadik erő, úgy, hogy az elemzők szerint egymillió eddigi „nemszavazót” mozgósított, és egymillió szavazót vett el a CDU-tól.

Politikai földcsuszamlás a javából, elképesztő következményekkel.

Baloldali biopolitika

Különös, hogy egyelőre a mainstream média – hazai és külföldi elemzők egyaránt – tartózkodik attól, hogy a nyilvánvaló következtetéseket levonja. Talán sokan még azt hiszik, hogy az AfD elképesztő sikerének nem lesznek következményei. Pedig nehéz elképzelni, hogy minden úgy folytatódik Németországban, ahogyan eddig haladt.

A rendkívül éleslátó és meglepően gyorstollú Tamás Gáspár Miklós az egyetlen, aki felismerte a merkeli vonal súlyos vereségét. Javaslom mindenkinek, hogy elolvassa, akkor is, ha jeles filozófusunk következtetéseivel képtelenség azonosulni.

Ettől függetlenül azonban érdekes a cikk, mert a szerző több lényeges összefüggésre rámutat. Azt írja például, hogy a „szövetségi kancellár – a szokásos trendkövető stratégiájával – a „családpolitikában” (dzsenderpolitikában: melegházasság), a környezetpolitikában és a bevándorláspolitikában hajtott végre egyértelmű baloldali fordulatot: ez a három biopolitikai tényező váltotta ki egy 30-40 százalékos, szignifikáns kisebbség elégedetlenségét.”

Összevetve azt a felvetést azzal a ténnyel, hogy kimutathatóan a baloldali biopolitikától (de jó szó!) megrémült választók segítették jelentőségre az AfD-t, nyilvánvaló, hogy ezekben a kérdésekben lesz változás a jövőben.

Európában elképzelhetetlen

Az Alternatíva vezetői mindjárt első nyilatkozataiban megígérték, hajtóvadászatot fognak indítani Merkel ellen, akit a német problémák fő felelősének tartanak. Az AfD egyik első lépése lesz, hogy parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezi a kancellár menekültpolitikája miatt. Alice Weidel, az AfD kampányát vezető egyik csúcsjelölt a ZDF országos köztelevíziónak – Merkelre célozva – azt mondta, a vizsgálóbizottság nagyon világosan foglalkozik majd ennek a nőnek a jogsértéseivel.

Tegyük hozzá – anélkül, hogy különösebben ismernénk a német jogrendet – Európában elképzelhetetlen olyan jogi környezet, amely megengedné, hogy százezerszámra érkezzenek betolakodók egy-egy országba. Ami menekült-ügyben Németországban történik, az nyilvánvalóan jogsértő gyakorlat, s ennek egyértelmű felelőse a kancellár, aki nem pusztán elhanyagolta feladatait, de egyenesen utasított a törvények megkerülésére.

Megjegyzem, szemben a német, olasz, osztrák, görög gyakorlattal, az egyetlen kormányzat, amely betartotta a nemzetközi megállapodásokból eredő kötelezettségeit, azaz igyekezett a lehető legkifogástalanabb módon eljárni, nos, ez éppen Magyarország.

Persze az kevéssé valószínű, hogy az AfD-nek sikerül bíróság elé állítani Merkelt és bűntársait, magának a témának a napirendre tűzése föl fogja forgatni a német közpolitika viszonyait.

Nem lehet többé tagadni

Hasonlóan elementáris hatása lesz annak a ténynek, hogy az Alternatíva parlamenti szerepvállalásaival a sajtónyilvánosság elé tudja emelni témáit. Azokat a témákat, kérdéseket, és nagyon is súlyos problémákat, amelyeket most eltakar a „wilkommenskultur” idiotizmusa és a „wir schaffen es” hurráoptimizmusa.

Az Alternatíva parlamentbe kerülésének köszönhetően nem lehet többé letagadni a migráció okozta problémákat, nem lesz megkerülhető a bevándorlókkal kapcsolatos ezernyi kérdés. A német sajtónak el kell szakadnia attól a tendenciózus, torzító ábrázolásmódtól, amelyben a terrorizmus és a bevándorlás között nem felismerhető az összefüggés, amelyben a hétköznapi agresszió növekedése és a migránsok jelenléte között nincs kapcsolat, amelyben csak egyféle valóság van, Merkel asszony biopolitikai narratívája.

A vicces az lesz, hogy a nyilvánosság változása nemcsak azért kedvez majd az AfD-nek, mert témái megszabadulnak a cenzúra terhétől, hanem azért is, mert az elhallgatás helyére a konfrontációt kell majd állítania a merkel-pressenek. Olyan konfrontációt, amelyből az AfD nem jöhet ki vesztesen.

A józanság pártja

A kormányközeli német média magatartása ugyanis nem lehet más, mint az, ami ilyen esetekben a globális sajtó szokványos működésmódja: Az AfD híveit mindennek el fogják mondani, aminek el szokták mondani a kulturális baloldal idiotizmusával szemben álló józan többséget. Ha eddig nem derült volna ki, most majd világossá válik, hogy az Alternatíva hívei fasiszták, rasszisták, etnocentrista fehér fajgyűlölők, elmaradott, ciszheteró hímsovinoiszták, vidéki bunkók, a rendszerváltás és/vagy globalizáció vesztesei, igazi lúzerek…

Olyanok, mint mi magunk is vagyunk.

Miközben ezek az emberek egyszerűen normálisak, és normálisak szeretnének maradni. Olyan emberek ők, akiket nem fertőzött meg az elmúlt évtizedek, „biopolitikai” ámokfutása, akik nem hisznek a merkeli-újbaloldali genderpolitikában, környezetpolitikában és bevándorláspolitikában. Olyan emberek, akik a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek boldog Európájában hisznek, annak világos és ésszerű szabályaiban, gyarapodást segítő gazdaságpolitikájában, szabad szerelmében, FKK-strandjában és hasonló, vidám leleményeiben.

Ha pedig mindezt, azaz a hétköznapi normalitást újra és újra lefasisztázza a merkel-média, akkor nagyon sokan fogják úgy érezni, hogy az a fasizmus, ami szitokszóként kerül elő újra és újra, nem is olyan rettenetes dolog. Sőt, nagyon is vállalható…

Éppen úgy vállalható, mint a döntés: legközelebb is érdemes lesz az Alternatívára, a normális, boldog, józan Németország pártjára szavazni.