A politikusképző iskolában az első órák egyikén tanítják, hogy részegen, esetleg bebogyózva sose adj ki közleményt, bármennyire is eluralkodott rajtad a cselekvési kényszer, a mértéktelen tenni akarás, a politikusok örök mániája, a változtatni-reformálni-módosítani parancsa. Napszúrás hatása alatt se.
A tartós agykárosodás cáfolhatatlan jele egy ellenzéki pártnál, ha választási szabályok bizergálásába kezd, mint a Jobbik, meg az LMP, meg a többi hülye, vagy simán macskanyúzással vádolja a kormányt, mint megint a Jobbik. Emlékszünk rá, hogy a Fidesz is milyen szép sikereket ért el azzal, amikor a harcikutyák kasztrálásával mulatta az időt ellenzékben. A Migration Aid meg azzal, hogy migráncsokat (ne felejtsük el ezt a köznyelvi leleményt életben tartani) nyaraltatna bárhol, ahol ezzel ártani tud. Szép dolog az elvhűség, de ha választási győzelemben gondolkozik az ellenzék, igazán szólhatna a kollégáinak, hogy a magyar lakosság a sokszínűséget maximum a szalonna és pálinka kínálatban kedveli, a dolgozni nem akaró gazdasági bevándorló oximoronjában nem.
Az ember óhatatlanul arra jut, az csak lehetséges, hogy egyetlen kormányzásra alkalmas elitünk sincs, de az viszont biztos, hogy nincs kettő. (Igen, tudom, ezt a mondatot többször el kell olvasni!)
Az ember nem is érti, hogy az ellenzék miért nem tudja kihasználni a vizes vébé kudarcát, lám Hosszú Katinka is Moszkvában (tévedésből Berlinben) úszott világcsúcsot, hogy Orbán Putyinnak kedvezzen. A költségvetési adatok is rosszak, ha a Jobbik lenne kormányon négyszer ilyen jók lennének, mert a fizetések megnégyszerezésével a beszedett adók is a négyszeresére nőnének a Jobbik szakértői szerint.
És nem is a napon jutottak erre a következtetésre.
Az LMP meg arra gondolt, mint viszonylag nagy ellenzéki középpárt (nem nevetni, a többiekhez képest ők azok!), mert találtak valahol egy közvélemény-kutatást, hogy a 16-18 éves korosztályban népszerűek, hogy ezután a 16 legyen a szavazati jog alsó határa. Cserébe a választhatóságot meg levihetnénk 3 évre, hogy a tiszta gyermeki lét attribútumaival frissítsék fel a döntéshozatalt Paks II ügyében.
Botka László elvtárs pedig következő brüsszeli útja előtt újabb országjárásra indul. Augusztusban ez különösen hatékony, mindenki arra vágyik a strandon, hogy egy szépen felöltözött Botkával találkozhasson és az Orbán diktatúráról beszélgessen, mert nyilván miatta pocsék a büfé, meg ment ki a divatból a monokini.
Most szólok, a Botka sem fogja visszahozni, legfeljebb a burkinit be.
A Momentumban meg személyi problémák vannak. Ennek oka az a mondat, amit az egyik gyorseszű eresztett bele az elnökségi ülés forgatagába: Basszus, a vizes vébét kellett volna megfúrni, nem az olimpiát, hiszen az van előbb! Képzeljük el, hogy milyen népszerűek lennénk, ha nincs ez az egész! Elképzelték. De mindig vannak olyanok, akik nem képesek elég optimisták lenni, de a munkájukra azért számítanak továbbra is.
Erről jut eszembe, nem csak az egyre rövidülő Momentum hajt a közmegelégedésre megdöglött SZDSZ helyére, hanem a Jobbik is, hiszen az állatvédelem, nyuggergyűlölés, intellektuális nagyképűség (ami a Jobbik esetében is a végtelent helyezi be a valóság és az énképük közé) mind-mind a hazaárulók magyarországi pártjának programját ékesítették. Másképpen fogalmazva, a Jobbikosok már nem nyilasok szeretnének lenni, hanem ÁVH-sok.
Szép karrier.
Persze a kormány kommunikátorainak is megárthatott valami, ugyanis elkezdődött egy olyan hírfertőzés, hogy augusztusban dupla családi pótlék lesz. Rendesen át kellett rágni hozzá az apróbetűs részt, hogy rájöjjön az ember, csak a szeptemberit fizetik ki előre augusztus végén. Biztos jót tesz majd a közhangulatnak szeptember elején, amikor nem jön meg a szokásos. Ezért szoktak megfizetni egy írni-olvasni tudó embert, aki nem tudja eleve, hogy miről van szó, hogy olvassa el már a kimenő anyagokat és mondja el, ő hogy érti. Ha nem úgy érti, ahogy mi szerettük volna, akkor nem ő a hülye. Mondjuk, ha van egy kis pízz valahol, én rászánnám a plusz egy havi családira, legalább az ellenzék ellenezhetné, hogy pénzt kapnak az emberek, ami mindig jót tesz a támogatottságuknak. (Kötelező építő jellegű javaslat.)
Tudom, elsőre nem tűnik logikusnak, de annyira szeretnék végre egy olyan ellenzéket, akinél nem eleve lehetetlen, hogy szavazzak rá. Nem akarok négy évente plusz egy évet öregedni a kampány miatt. Képzeljük csak el, a szocik turiznak valahonnan egy emberi lényt (aki nő vagy férfi, de nem Kunhalmi Ágnes), akiről nincs hatszáz közös kép a Gyurcsánnyal, aki nem kampányolt a határon túli magyarok állampolgársága ellen, aki nem dogozott sorosista NGO-nál, országrabló multinál, nem a Ceglédy kollégája, nem ült első sorban comingoutnál, legalább egyenlő távolságot tart a keresztény és a muszlim értékektől (haha) és nem hiszi azt, hogy a középosztály agyonadóztatásából szerzett pénzt az alsó húsz százalékra költve működtetni lehet az országot, úgy, hogy még a multik is boldogok.
Na, ez a lehetetlen küldetés.
Akinek viszont a Fegyőr András ugrik be, az azonnal menjen safespace-be, mert bizonyosan ellenséges környezetben van.
Van, amire még Csák Norisz sem képes: ezt elképzelni.
Háttér rádiózás közben hallottam a dupla családi pótlékról. Még így is megértettem, hogy a szeptemberit fizetik ki augusztus végén. Rájöttem, hogy okosabb vagyok mint Bangóné szakpolitikus asszony. No, azért nem bízom el magamat. Nem Bangóné az etalon nálam. Sem.