A nagy hazaáruló-számlálás

Én tényleg azt hittem, hogy vannak olyan kérdések, lényeges kérdések, amelyben nemcsak a magyar társadalom, hanem a politikai elit többsége is egyetérthet. Hittem, vagy talán reménykedtem benne, hogy vannak annyira egyértelmű dolgok, amelyekben az elmebetegeket leszámítva minden normális honfitársunk egyet tud érteni. Kénytelen vagyok elismerni, hogy ez nincs így, a liberálisokkal és az elmebetegekkel, gyanítom ez a két halmaz a szélsőjobber dühöngőket leszámítva egybeesik, semmiféle megegyezésre nincs lehetőségünk.

Az emberek négyötöde láthatólag még azért rendelkezik a hétköznapi józan ész alapjaival, még akkor is, ha az RTL Klub műsorait nézi vagy az Index olvasója, az életösztöne még működik. A liberálisoknak viszont nem. Hiába képvisel akár közel kétmillió szavazót a politikai ellenzék, jól látható, hogy a szavazótáboruk döntő többsége sem ért velük egyet alapvető kérdésekben. Ennek ellenére hajlandók még egy nemzeti sorkérdésben is kockáztatni a szavazóik és a köztük fennálló elég törékeny viszonyt, hogy szembe mehessenek Orbán Viktorral.

Régen bizonyos mentális defektusokban szenvedőkre mondták, hogy együgyűek. Ma már ez nem lenne politikailag korrekt, így a kifejezés felszabadult és szabadon használható egy bizonyos másik agyi elfajulásban szenvedők jellemzésére. A liberálisok pedig a szó legszorosabb értelmében együgyűek. Az Orbán és a magyarok elleni eszelős gyűlöletüket akarják csak kiélni, a valóság, a tények, a szorító politikai szükségszerűségek, a közvetlen fenyegető válság ellenére is.

Nincs elég nagy ár, amit ne fizetnének meg, pontosan nem fizettetnének meg velünk csak azért, hogy Orbán pusztuljon. Nyilván lehet Orbánt nem szeretni, de kiváló válságkezelő és egy válság idején az erős vezető gyengítése, különösen egy „real time-ban” zajló, gyakorlatilag a nemzet és az ország létét rövid távon is veszélyeztető válság idején nem más, mint hazaárulás. És a baj az, hogy pontosan tudják is az érintettek, hogy amit csinálnak, az hazaárulás. A Vona is tudja, hogy az általa oly gyakran hangoztatott nemzeti érdekeket pusztítja éppen, de ő meg miniszterelnök akar lenni és azért ugyebár semmi sem drága. Mennyi esélye van rá? Egytized százalék? Pontosan tudja, hogy ennyi, de mégis képes rá, hogy a migrációs kérdésben is gyengítse a kormányt.

Persze fel kell tennünk a kérdést, a liberálisoknak van hazája? Egyáltalán vádolhatóak pszichológiai értelemben hazaárulással? Ugyanis ha nincs akkor nem várhatjuk el tőlük, hogy megvédjék Magyarországot, viszont ők sem várhatják el tőlünk, hogy magyarnak tekintsük őket. Most van itt az ideje, hogy ezt a kérdést végre feltegyük.

Az ötvenhat előtti kommunista diktatúra idejét leszámítva a nómenklatúra is igyekezett nemzetinek és hazafinak mutatkozni, aki hallotta a párttitkárt Székely Himnuszt énekelni, az tudja mire gondolok. Pedig ők igazi internacionalisták voltak, aktív, tömegmészárlásban edzett hazaárulók, de mégis rendelkeztek valami homályos haza fogalommal legalább. Még a kilencvenes évek szocialista derékhadában is többségben voltak az olyan középkategóriás exkomcsik, akik pont olyan lendülettel undorodtak az SZDSZ-től, mint bármelyik virtigli MIÉP-es.

Az SZDSZ és a körülötte csoportosuló főállású hazaáruló értelmiségi bűnözői csoport volt a károlyi-kun béla-rákosi vonulat után, aki nyíltan és kéjjel árulta el azt az országot, amelyben született és élt.

Huszonhat éve gyaláznak minket minden módon, hogy elhitessék velünk alacsonyabb rendűek vagyunk a nyugatiakhoz képest, és legfőképpen hozzájuk képest, akik a világosság terjesztésére egyedül felkent ideológia papjai. És miután mostanra belátták, hogy semmi esélyük újra megtéveszteni a szavazók többségét és a baloldali pártokban már csak liberálisok maradtak, mert becsületes baloldali ezekkel már rég nem közösködik, új projektbe kezdtek, a maguk kedves emberséges módján. Az őslakosságot, nyilván magasabb társadalomfejlődési szinten álló, képzettebb és alkalmazkodóképesebb népességre, muszlimokra szeretnék cserélni.

Hogy ez egy öngyilkos vállalkozás? Mikor érdekelt egy ideológiát a valóság? És mikor érdekli ezeket az identitás nélküli szörnyeket, hogy emberek pusztulnak el, ha az ideológia ezzel néhány hónappal tovább él és fenntartható a nagy illúzió?

Ki kell mondanunk végre, a liberálisokkal a párbeszéd véget ért. Aki nem megy el szavazni, vagy igennel szavaz, az a magyar nemzet és Magyarország megszüntetésére és arra mond igent, hogy milliónyi honfitársát sodorja veszélybe és adja a mohamedán erőszak kezére. Van körülbelül huszonöt százaléknyi olyan felnőtt Magyarországon, akit még a Berényi Miki sem tudna elküldeni szavazni, azok, akiknek az esze nem is éri fel ezt az egészet. De a maradék 70-75 százaléknak hatalmas a felelőssége a saját sorsa alakulásában.

A népszavazáson ugyanis azt mondjuk ki, hogy ez itt MAGYARORSZÁG és nem más, nem valami muszlim horda szálláshelye, nem a liberálisok kísérleti telepe és azt, hogy nem egy marginális kisebbség mondja meg nekünk, hogy hogyan akarunk élni. A brüsszeli liberális elit ugyanolyan identitás nélküli rémlényekből áll, mint amilyenek nálunk ámokfutnak a médiában és a művészeti életben és sajnos sok egyetem társadalomtudományi tanszékein.

Nekik sincs hazájuk és ezért akarják, hogy nekünk se legyen. De gyávák, mindennél jobban félnek a szavazóktól és a nem rájuk adott szavazatokról. Európa nem lehet a liberálisoké, Európa a miénk és a miénk is marad. Egy erős népszavazási támogatással bíró kormány megvédhet bennünket, hogy aztán néhány év múlva ne fegyverrel kelljen megvédeni azt, amit most tíz perc sétával és egy iksszel is megvédhetünk.

Megszámoltatunk és nehogy kevésnek találtassunk!