Érdekes az a választási eredmény ahol a szavazatok megoszlása két választási lehetőség esetén nagyon közel van az egyenlőhöz. Tanulságos antropológiai tény, hogy a nyugati társadalmakban mennyire gyakori ez a jelenség, sőt ha általános választásokról, vagy egy pozícióról szóló szavazásról van szó, ha az eredmény nagyon eltér a döntetlenközelitől, rögtön gyanús kezd lenni. Ha olyan „jobboldali” párt szerez esetleg kétharmadot, amely nem áll ki szívvel lélekkel a melegházasság mellet, akkor pedig már vége is a világnak – de ez más kérdés.
Az egykori Monarchia második legnagyobb államában a közvetlen elnökválasztást valószínűleg néhány ezer szavazat fogja eldönteni két olyan politikai erő között, amely nem nagyon szokott választást nyerni. Ausztria modern ország, a szavazatok megoszlása mégis archaikus kettősségeket tükröz. A városiak inkább a zöld hátterű jelöltet támogatják, hiszen a környezetvédelem tipikus városi jelenség, vidéken viszonylag keveseknek jut az az eszébe, hogy a tehénpuki károsítja a környezetet, a felhőkarcoló viszont nem. Fát sem igen hiányolnak, mert több van körülöttük belőle, mint emberből. A városiak esetében ez az arányosság pont fordított.
Igen szimpatikus az is, hogy mindkét oldalon 20% környékén van azok aránya, akik a másik jelölt győzelmének megakadályozása érdekében szavaznak az egyikre. Ez mindenképpen arra mutat, hogy a választás már nem annyira a „demokrácia ünnepe”, hanem sima kármentés – legalábbis a szavazók fejében. A zöld jelölt persze hárompárti támogatást élvez a második fordulóban, hiszen a zöldek mellett a tíz százalék körülire fonnyadt szociáldemokraták és a hasonló erejű néppártiak nagyrészt őt támogatják.
Persze Ausztriában, a demokratikus fékek és ellensúlyok érdekében ez utóbbi kettő tulajdonképpen már egy igen régen egyek és ugyanazok, továbbá ideológiai álláspontjukban a legszőrszálhasogatóbb liberális ítészek sem találhatnának különbséget, illetve olyasmit, ami ne szerepelhetne bármelyik kisebbségjogi chartában.
Vagyis Ausztria fele úgy szavazott a szélsőjobbra, hogy választhatta volna a liberális pártok bármelyikét. A barna esőnek ellenszegülő tömegnek is több mint a fele a zöldeké, mert a kormányzó „nagykoalíciót” már a szavazók negyede sem támogatja.
A „szélsőjobbra” eső szavazatok nagy része tulajdonképpen rendszerellenes protest-szavazat.
Persze 25 évvel ezelőtt a Szabadságpárt ezzel a programmal a centrumban helyezkedett volna el és mai ellenfelei lettek volna a szélsőségesek. A szavazók tehát meghallották az idők szavát és rájöttek arra, hogy be vannak csapva. De az továbbra is kérdés, hogy a Szabadságpárt meghallja-e ahogy a korszellem forgatja a rozsdás kétfejű sast a Burg tetején. Ugyanis a zöldek felnövekedése néppárttá nemcsak az értékvesztés általános következménye, hanem a kevés számú új és értelmes érték egyikének választása is. Ez az új és rendkívül erős politikai érték ugyanis a környezetvédelem. Vagy tágabb értelemben a gazdasági érdekek felé, mellé helyezett környezetet-tudatos, egyensúlyra törekvő gondolkodásmódot nem kell feltétlenül a liberális katyvasszal nyakon önteni ahhoz, hogy vonzó legyen a normális emberek számára.
A jobboldali politika legfőbb adóssága, hogy ezt a társadalmi áramlatot nem tudta megszólítani és meg sem próbálta integrálni. Látható, hogy Ausztriában a zöld szavazók egy része nélkül nem lesz radikális nemzeti fordulat. Itt a radikális szó azt jelenti csak, hogy „egyáltalán” lesz-e még osztrák nemzet. Magyarországnak például egyébként azért lesznek még majd hosszútávon komoly problémái, mert Orbán Viktor egyedi sikeressége miatt itt a nemzeti ideológia komolyabb kiterjesztése nélkül lehetett létrehozni működőképes nemzeti többséget. De itt is sokáig billent balra a döntetlen közeli eredmény.
Ausztria lesz az európai lakmusz. Ha nyer a jobbos jelölt, a libbantikus hatalomgyakorlás olyan helyzettel szembesül, amelyet nem nagyon tud majd kezelni. Az osztrák jobboldal mozgástere nemcsak belpolitikailag nő meg, hanem a visegrádiak felé olyan mozgástér nyílik, amely Közép-Európát az EU erősebb hatalmi központjává teheti, akár a nyugati nihilizmus hatékony ellensúlya jöhet létre.
Ha nem engedjük elszigetelni a nemzeti létét egyre komolyabban vevő Ausztriát akkor az osztrák választók akaratnyilvánításának lesz értelme.
De nem kell aggódnunk Ausztriáért hála istennek!
Az Osztrák Posta nagy barátainak hála, vagyis pontosabban a levélben szavazók különleges politikai összetételének következtében, a barna eső elállt.
De egy ilyen megosztott társadalomban talán már majd nem lehet az eddigi politikát gátlástalanul tovább csinálni.
De meg fogják próbálni.
A zöldpárti osztrák elnökkel a józan ész diadalmaskodott a populista nacionalizmus ellenében.
Nem, a liberálisok nyertek. A józan észnek ehhez semmi köze.
Natehát, ezt most nem nyerte meg a Szabadság Párt. Ugyan van néhány gyanús dolog, de Hofer is meg a főnök is még röptében elismerték a vereséget.
Azonban a tendencia: ennek a Szabadság Pártnak lassan annyi szavazója van egyedül, mint 2010-be a FIDESZ-nek. A szavazók fele rájuk voksot a második fordulóban.
Vagyis két-három éven belül szeretettel várjuk őket a Magyar-Osztrák Monarchiában. Lassan már csak Erdélyt kell ahhoz hozzácsapni.
🙂
Minden osztrák tudja, hogy a Szabadság Párt nyerte meg a választást, de az EU idő előtti összeomlását okozta volna, ha ez nyilvánosságra kerül.