A blog megindoklása!

Fejlett korunk előtt pemzlivel és festékes vödörrel, később festékszóróval, olykor stencilgéppel, de mindenképpen jó adag vitriollal hirdette a maga igazát az Ellenállás. Digitális korunkban bloggerek firkálnak össze mindenféle felületet hasonló marhaságokkal.

A Ki ette meg a misszionáriust? blog két elkövetője, és számos tettestársunk akkor kezdett blogolni, amikor jó lelkiismerettel és őszinte elkötelezettséggel lehetett küzdeni a baloldali-liberális eszmék ellen, mivelhogy akkoriban ők kormányozták (a biztos hajótörés felé) az országot. Nagy idők, nemes küzdelmek, férfias (akkor még így mondák a ciszheterot) helytállás az intellektus frontján. Szerethető, heroikus korszak volt. (És akkor még nem is beszéltem, Müller Éváról, aki mindig vigyázott arra, hogy egy szál törülközőnél több ruhában sohase lássam, és olyan büszkén néztek jobbra-ballra mellei, mintha most kapták volna meg – megosztva – a fizikai Nobel-díjat az antigravitációs kutatások terén elért vitathatatlan eredményeikért…)

(Ratius azt akarja ezzel kifejezni, hogy semmiféle Forradalomnak, Ellenforradalomnak és Konszolidációnak nincs értelme nők nélkül. Ciszhetero nők nélkül. Ezért Genderfree rovatunkban a jelző nélküli nők és férfiak, éppen tovatűnőnek tűnő, világára emlékezünk. PA)

Derűre ború – hogy a Hölgyfutárba, a Pesti Művelt Társalgóba, de mindenképpen nemzeti múltunk nemes ideáljaihoz illő szófordulattal fejezzem ki magam – sajnos elmúltak a jeles napok. A baloldali-liberális kormány nem csak, hogy eltakarodott, de még maradványai is gondosan felzabálták önmagukat, s a reményvesztett bloggerek sora már-már kacérkodni kezdett emberjogi eszmékkel, anarcho-szindikalista gondolatokkal, neoliberális megoldásokkal, esetleg – ahogy azoknak jótékony hatására Tóta W. Szily tollnoktársunk comming outja rávilágított – valami extasy-speed-kender kombó felvállalásával, csak, hogy lángra lehelhesse általuk a lelkében izzó nihilista cinizmus kritikára éhes parazsát.

Borúra derű – hogy váratlan nyelvi leleménnyel fejezzem ki a most következő dramaturgiai fordulatot – szerencsére Európa vezető politikusai megbolondultak. Hogy pontosan miben áll az általuk szenvedett és sajnálatos hatékonysággal terjesztett liberopátiás elmebaj, azt a későbbiekben lesz alkalmunk részletesen kifejteni, mint ahogyan a javallott ellenszerekről is bőséges útmutatót kínál majd blogunk. Most elég, ha arról beszélünk: az európai politika perverz ámokfutása új lendületet ad a hazai baloldalnak, s így végre az egyszerű bloggernek sem kell mindenféle hülye eszmével kacérkodnia, ahhoz, hogy hülye eszméket tűzhessen tolla hegyére.

Elő a vitriolt, hahó! (A pennánkat mártjuk e maró folyadékba és nem locsoljuk, a félreértések elkerülése végett.)

Most tehát újra kezdjük, mert a világunkra ereszkedő nagy, sötét fergeteg lehetővé, szükségessé, sőt egyenesen a becsület és önbecsülés kategórikus imeratívuszává teszi számunkra, azt, hogy hülyeségeket firkáljunk mindenféle felületre, amelyekről bármikor kiderülhet, hogy a valóság egzakt leírása.

Nagy idők, nemes küzdelmek, férfias helytállás következik. (És akkor még nem is beszéltem Lendvai Annáról, aki ugyan nem ragaszkodik a törülköző-tunikához, mint egyetlen elfogadható viselethez és a mellei sem ismerik az antigravitáció titkait, viszont a feneke olyan kerek, mintha körzővel rajzolták volna, sőt olyan gömbölyű, hogy azon a nem euklédeszi geometria minden állítása demonstrálható volna, már ha valaki éppen akkora marha lenne, hogy efféle demonstráció céljára vegyen igénybe egy tökéletes popsit…). (Ratius itt arra utal, habár írásában kétszer szerepel az antigravitáció kifejezés és egyszer a nem euklédeszi geometria fogalma, hogy bizonyosan tud majd csajozni ennek a blognak a segítségével.)

Megjegyezném, hogy nekem minden olyan férfi gyanús, aki nem egy (illetve több) nő miatt csinál valamit, bármit, mindent. (Paranoid Android)

Ratius