Tompos Márton szerint az észak-koreai csapatok kivonása megroppantotta az orosz ellenállást, továbbá aranybányászatból élő manókat találtak a Pilisben

Szeretnék találkozni azzal a francia, esetleg amerikai titkosügynökkel, aki potenciált látott a Momentumban és Fekete Győr Andrásban. Gondolom mostanában egy szaharai, légkondi nélküli bunkerből figyeli a beduinok mozgását, de még rosszabb is történhetett vele akár, így a bűnei alapján. 

Donáth Anna, a Genecsér nevű és a Tompos Márton már a párttagok saját agyműködésének következménye miatt lett pártvezető, már amennyiben ennek a szervnek a működése az ő köreikben releváns. 

Ha jól emlékszem, most a Tompos a Momentum elnöke és valami “gazember” a Mandinernél volt annyira aljas propagandista, hogy kiszemlézte Mártonka Facebook posztjai közül azt, amelyben a legutóbbi nagy ukrán győzelemmel foglalkozik. Minden humánum hiányzott ebből a gesztusból, Mártonka felé is, és az olvasók felé is. Mártonkának csak jót tesz, hogy marad a bubijában, az olvasóknak pedig az, hogy véglegesen törölhetik az emlékeiket a létezéséről. 

De az élet nehéz, egy újságnak pedig kötelessége a tragédiákról is tájékoztatni, ebben az esetben arról, hogy ez a Márton fiú mit gondol a keleti front egy harctéri eseményéről. Szerintem senki nem tekinti a nagyképűség jelének, hogy azt gondolom: bármiről többet tudok, mint Tompos Márton, általános tulajdonsága ez nem csak a magyar népesség túlnyomó többségének, de még az ellenzéki szavazótábor is nyugodtan gondolhat magára ilyen hízelgően. Ezért jutottam arra, hogy megbírálom Tompos elvtársat, aki egyszerre kommunista, imperialista és antiimperialista, az amerikai tőkét például rajongva szereti, a magyart meg ki nem állhatja.

A szövegből kiderült, hogy Mártonka a katonai szakértő, az utolsó betűig ismeri a brüsszeli narratívát a fronthelyzetről és pontosan alkalmazza is, miszerint éppen az orosz erők felmorzsolása folyik és az ukránok annyira jól állnak, hogy már nagyobb támadó hadműveletekre is vállalkozhatnának, ha kapnának még elég fegyvert. 

Ennek a sztorinak a mellékszála az észak-koreai csapatok 10000-es nagyságrendű jelenléte Kurszk térségében. Megmondom őszintén én elvesztettem az érdeklődésemet az ügy iránt, az ukránul jól beszélő és a fogságba esése után a kamerák előtt “hazatelefonáló” észak-koreai katonánál. 

Tompos kerettörténete részben a Guardian, a híresen objektív újság cikkére hivatkozva az, hogy a nagy veszteségek miatt kivonták az észak-koreaiakat a frontról és a résbe nyomultak be az ukránok. A valós harctéri jelentések szerint tényleg volt egy ilyen támadás és kb. hatszáz ukrán katona hajtotta végre. A baj csak az, hogy még a szakértők szerint sem található semmiféle nagyobb léptékű ok az akcióra, hatszáz emberrel ugyanis nem fognak áttörni Moszkváig. A támadásnak nyilván valami helyi célja volt és helyi oka is, de inkább arra vannak adatok, hogy az ukránok jelentős veszteségeket szenvedtek, a támogató páncélozott járművek nagy részét elvesztették és három-négy kilométer után kb. el is akadtak. Ettől még lehet, hogy ezzel megoldottak valamit, illetve tehermentesítettek egy másik irányt, de az egészben egyedül a veszteségek mérete lesz csak sajnos annyira jelentős, hogy beszélni kelljen majd róla. Még Mártonka is csak az oroszok néhány kilométeres “visszatolásról” beszél. Egy ilyen ellenlökés azért „esemény”, mert az ukránok már egyre ritkábban képesek ilyesmire.

Tompos nem is az ukrán halottakról akart írni, mert az nem érdekli őkelmét, hanem az észak-koreai rezsimet akarta hírbe hozni Putyinnal, meg a hatalmas és állítólagos észak-koreai  veszteségeket megünnepelni. Ugyanis Tompos szerint az észak-koreaiakat a hatalmas veszteségeik miatt kivonták az arcvonalból és a buta oroszok erre nem készültek fel és nem tömték be a rést rendesen és ezt használták ki az okos ukránok, “kurszki” méretű győzelmet aratva kétségtelenül.

Tompos egy magyarországi parlamenti párt elnöke a Facebook oldala szerint, vajon milyen belpolitikai relevanciát látott abban, hogy ezt a hívei tudomására kell hozni feltétlenül? Valószínűleg azt, hogy ez volt a Momentum legnagyobb sikere mostanában, nem csak a keleti fronton, hanem úgy általában is, és hát kellenek a hangulatjavító intézkedések. Ahogy a bunkó ellenzéki kommentelők szokták írni bárhol: nagy segítség ez a magyar családoknak!

Ha az ember megtekinti a pártelnök Facebook oldalát, azt tapasztalja, hogy a diadalittas posztot a Direkt 36 amerikai pénzelésű ellenzéki csodafegyver reklámozása keretezi. A követő poszt egy Bud Spenceres fénykép, ami egy klubportás vallomására reflektál, miszerint “ezek” szoktak kártyázni is. Ez utóbbi négyszer annyi lájkot kapott, 900-t, mint az eredeti direktes poszt és kétszer annyit, mint a keleti front. 

Várom a posztot tehát arról is, hogy nem szeretik Orbán Viktort a pilisi aranybányász manók.