A magyar kulturális élet Stockholm-szindrómás foglya a belpesti elit néhány tucat gazemberének!


Néhány tucat Aczél György irányítja a magyar kultúra nagy részét. Kicsit gonoszabbak, kicsit műveletlenebbek, kicsit butábbak, mint a „nagy előd” és persze szexuálisan kicsit nagyobb étvágyúak is, de legalább a liberalizmus elkötelezett hívei. Ne legyenek kétségeink, ezeket a figurákat még Aczél György is szégyellné. Jogot formálnak a teljes magyar kulturális költségvetéstől az első éjszaka jogáig mindenre. A magyar nemzeti kultúra halálos ellenségei. Liberálisok. 

Ha van „közösség” a világon, amelyben van bocsánat a legförtelmesebb bűnökre is, az a magyar liberálisok budapesti közege. Már a kommunisták sem védték meg ilyen vehemenciával a sajátjaikat a hatvanas évektől, mint ezek, hiába volt valaki jó elvtárs, volt, amit nem néztek el neki, már akkor sem, ha „önkritikát” gyakorolt.

Van néhány ezer ember, aki a magyar kultúra kifosztásával hihetetlenül jól él.

Olyan emberekről beszélünk, akik „művészeti” „alkotómunka” címén milliós fizetéseket húznak egész életükben, és a kultúrára szánt pénzek feletti uralom megszerzésével eldöntik, hogy ki kereshet még rajtuk kívül. Élet és halál urai, a náci, a kommunista párt, vagy akár a maffia legbelsőbb köreiben nem volt soha olyan összetartás, mint ezek között az emberek között. Szó sincs itt semmiféle művészetről, tehetségről, csak a pénzről és a hatalomról, arról, hogy a velük együtt nagypolgári életet élő, betűszóval SZDSZ-es elit hatalmát megtámogassák, előidézzék. Nagyon magas szinten űzik a propagandát, de annyira aljasul, hogy egyszerre szentségtelenítik meg a művészetet és a propagandát is. 

Aczél György hagyta ránk őket, mert rájuk cserélte le a tehetséges művészeket, a magyar kultúra és az urbánus elit legjobbjait.

Ezek a senkiháziak, sehonnai bitang emberek maradtak itt nekünk a korszakunk Karinthy Frigyesei, Kosztolányi Dezsői, Fekete Istvánjai, Pilinszky Jánosai helyett. Nem győzöm hangsúlyozni, ezektől még Aczél György is hányna, annyira senkik. Még ő is bánná a tettét, ha látná a mai produkciót. 

Persze a főbűnösöket leszámítva szinte mindenki áldozat is közülük. Ebbe a közegbe csak a teljes hasonulással lehet bekerülni. Ha sikeres budapesti színész, író, költő szobrász, festő, vagy bármi hasonló akarsz lenni, akkor teljes hűséget kell fogadnod és el kell tűrnöd azt, hogy teljes mértékben kihasználjanak. Ráadásul a liberális budapesti művészvilág jól érzékelhetően az úriemberségtől teljesen mentes primitív férfisovinizmus melegágya is.

Amit a színpadon meg mernek tenni a színésznőkkel, azt teszik velük az életben is. 

Az emberi lélek már csak ilyen, a bántalmazott ember már csak ilyen, elfogadja a világ rendjének a megalázást, a bántalmazást, a zaklatást, a kínzást, a kiszolgáltatottságot a világ rendjének és elkezdi szeretetnek hívni. Minden rohadt szexuális bántalmazó ezt csinálja, azt mondja, hogy azért csinálom, mert szeretlek, mert így fejezem ki a szeretetemet, a tiszteletemet. Jelen esetben ez még kiegészül azzal, nagy művész vagyok és belőled is nagy művészt akarok csinálni, és ez egy alkotási folyamat, amikor kitaposom belőled, és az csak mellékes, hogy ez a folyamat pont megfelel az aktuális perverziómnak is. 

Ha van ocsmány patriarchátus, akkor ez a liberális világ az, olyan „dísznőkkel”, akik a saját közegükben megélt elnyomatásuk kínjaiból nyert energiával támadják a külvilágot és a normalitást, mert azt hiszik, hogy mindenhol, minden ember úgy viselkedik a másikkal, ahogy az a liberálisok között szokás. 

Az, hogy a mai tüntetők jelentős része áldozat is, nem menti őket persze az általuk elkövetett, továbbadott bűnök terhe alól. Nem menti őket, mert nem csak szörnyű helynek ábrázolják Magyarországot, hanem mindent meg is tesznek azért, hogy tényleg szörnyű hely legyen. Mert minden bűnnél hallgatnak, akkor is, amikor az áldozatok szenvedésében magukra ismernek. A világot nem néhány félimpotens, szexuális és lelki szadista irányítja, legfeljebb csak az élheti meg ezt, aki maga ragaszkodik a rabságához. Mert főállásban rombolják a magyar emberek, a budapestiek hangulatát, hogy primitív „művészeti alkotásaik” prekoncepciói megfeleljenek a becsapott nézők és befogadók életérzéseinek. 

A rendszerváltás előtt és után nem csak a nemzeti vagyont lopták el, hanem a nemzeti kultúránkat is idegenek kezére adták.

Az elmúlt kilenc évben a nemzeti vagyon jelentős részét sikerült az államnak visszaszerezni. De a „kulturális vagyonból” szinte semmi sem került vissza a nemzethez, a jogos tulajdonoshoz. A liberális kultúrelit azon dolgozik, teljes szívvel és lélekkel, pedig egyik sincs neki, hogy ha már kicsiben, tíz-száz milliárdonként nem lehet rabolni, akkor nagyban lehessen, az egész országot akarják újra lelkileg és persze tulajdonjogilag, „telekkönyvileg” megszerezni maguknak. 

Ne feledjük, hogy a világ legvastagabb pofabőrű embereivel van dolgunk! Velünk akarják kifizettetni azt, hogy királyi életszínvonalon élve gyűlölhessenek bennünket. Talán ideje lenne megtudnia azoknak, akik ma tüntetni mennek a saját fogvatartóik mellett, hogy azok sokszor két nullával hosszabb fizetésből élnek, mint az a színésznő, aki életre-halára, karrierre ki van nekik szolgáltatva. Ahogy az MTA társadalomtudományi intézetei esetében is, itt is sok száz, ezer semmirevaló tehetségtelen gazember élősködik a valódi teljesítményen.

Elég volt, kártevő-mentesítés kell!

Mindenki szégyellje magát, aki kimegy tüntetni a hatalmával visszaélő magyar Harvey Weinstein-ek mögé! És ne feledjük, ezeknek a gazembereknek az áldozatai és a bűntársai együtt lesznek ott a mai tüntetésükön. Ennél nincs undorítóbb.


A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

A VAR csak tovább rombolta a focit! (Liverpool-Manchester City 1-1)

  Nem abban kívánok állást foglalni, hogy tizenegyes volt-e az az esemény, amelynek során egy City-játékos …

23 hozzászólás

  1. Namond 2019-12-08 at 15:22

    Mi az hogy a kultúra függetlensége? Kitől független?

    A nemzettől, az annak hagyományait ápoló átlag emberektől?
    A színházi kultúra az idióta, kábítószeres kábulatban élő deviáns személyiségeknek, a lelkisérülteknek szól, az ő másságuk miatti elkövetéseik normalitásra emelése eszköze?

    Mi az, hogy független színház?

    Hiszen a színház önkormányzati tulajdonú és fenntartású. A színművek színpadra állításának mecénása a kormány. Tőlük tehát nem függetlenek.
    A független színház függetlensége tehát a nézőtől, jegybevételtől és a művészettől való függetlenségben valósulhat meg.

    Mit értünk a színházi szakma autonómiáján?

    Azt, hogy anarchikusan szakmai, művészi sőt pénzügyi felügyelet nélkül működnek?
    A színházi vezetés ne lenne politikai-hatalmi körök kedvezményezettje és megbízottja?
    Évtizedek óta az.

    Dörner György és színháza talán nem áll politikai támadás alatt?
    Karácsony Gergő talán nem hatalmi pozícióból, politikai koncepciós okokból jelentette ki, hogy Dörner NEM lesz igazgató?

    Mit értünk a művészet szabadsága alatt?

    Ki is ennek letéteményese?
    A színész, aki azt, és úgy játszik, és abban a jelmezben amit a rendező megszab?
    A színmű író, akinek a darabját a rendező úgy forgatja ki, ahogy akarja és ezért még jogdíjat is akar?
    A rendező aki azt a darabot rendezheti, melyet politikai-művészeti okokból a színház vezetése engedélyez és a producer politikai-hatalmi-üzleti okokból hajlandó finanszírozni?

    Vagy a színház NEM üzlet és a producer esetében a bevétel nem is játszik szerepet, csak a politika-hatalom okai?

    A magyar kultúra sokszínűsége, a színházban??!!!!! Ugyan már!

    Az hatvan év óta és a ma előadott darabok nem a magyar kultúrából, magyar mindennapokból táplálkoznak.
    Az előadások alapja az olasz, francia, német és amcsi színműírók saját országaik életét az ott előforduló konfliktusok bemutatása.

    A színházi szakmának nincs köze a magyar kultúra sokszínűségéhez, azt az egyszerű emberek mindennapjaiban egymás és közösségük iránti szeretete és annak hagyományos formái teremtették.

    A kormányzat működési támogatását, átlagosan a költségek Budapesten 80%-át, Vidéken 04-60%-át, annak és arra adja amire akarja, ebbe NEM szólhat bele senki és NEM egyeztetés köteles.

    Még jó, hogy a libertinus-nácik nem akarják meghatározni, egyeztetést tartani, adjak-e és mennyit pénzt a román koldus maffia kéregetőinek.

    Elvenni a színházakat? Kitől? Önkormányzatoktól?, Igazgatóktól? Társulatoktól? Kultúrától? A kultur-hatalmi klikktől?

    Dehogy, odaadni vagy bérbe adni a társulatoknak, alakuljanak vállalkozásokká, lépjenek ki a művészet szabad piacára, tartsák el magukat előadásaik bevételeiből.

    A művészet, legyen az alkotó, képzőművészet, vagy bármi más, mindig is a mecenatúrától, a piaci fizetőképes keresletétől függött.
    Kivéve nálunk, mivel az un. “rendszerváltás” szabadpiac istenítése nem terjedt ki sem a könyvkiadásra, sem a színházi életre, nyilván nem véletlen.

    Ezt pótolni kell, a színházakat bérbe kell adni a társulatoknak, alakuljanak vállalkozásokká, lépjenek ki a művészet szabad piacára, tartsák el magukat előadásaik bevételeiből.
    Akár azzal a feltétellel, hogy bér, költségtérítés a színházi vezetőknek csak a többi foglalkoztatott igénye kielégítése után fizethető.

    A mecénások, mint korokon át, csak a nekik tetsző produkciókat támogassák.

    De a kormány esetében elvárom, hogy ne támogasson az Alaptörvény értékeit, a nemzeti jelképeket, és az állami főméltóságokat sértő “művészeti” alkotásokat.

    Elvárom:
    A kormány NE nyújtson általános felhasználhatóságú működési támogatást.

    A kormány kizárólag projekt támogatást biztosítson az egyes színművek színpadra állításához, a próbák megkezdésétől bemutató előadásig terjedő időszakra és feladatokra, azok költségterve szerint.

    A támogatás, kizárólag a költségterv mindösszesen 51%-os mértékéig, költségnemenkénti bontásban történhessen.
    De csak abban az esetben ítélhető meg támogatás, ha bemutatják a rendezőt, a szereposztást, a kellék-jelmez-díszlet tervet, szövegkönyvet, a fizetendő és megszerezni tervezett jogdíj költséget és bevételt, valamint a várható jegybevételt.

    ÉS a támogató kérje vissza a jegybevétel 0.2-15%-át, valamint a költségtervben be nem mutatott jogdíj jogosultságot.

    • Olyan átfogó a javaslata, hogy nem tudok semmit hozzá fûzni, csak egyetérteni lehet.

      „A liberális kultúrelit azon dolgozik, teljes szívvel és lélekkel, pedig egyik sincs neki, hogy ha már kicsiben, tíz-száz milliárdonként nem lehet rabolni, akkor nagyban lehessen, az egész országot akarják újra lelkileg és persze tulajdonjogilag, „telekkönyvileg” megszerezni maguknak.”

      „Ármány és szerelem” ???

      • Remélem amit írtam a közpénzek felhasználásának etikus és átlátható módja.

        Azonban ennek megvalósítása épp olyan kétséges, mint a kultúr-hatalmi klikk politikai jelszavai általam leírt értelmezésének közreadása, esetleg kormányzati részről érvként elmondása.

        Ehhez mind a FIDESZ-KNDP, mind a kormány prominens szereplői túl gyávák.

        Nem merik felvállalni az általuk képviselt keresztény-demokrácia ideológiáinak értékeit és nem merik az alkotmányos értékeken kívül helyezni, vitában legyőzni a libertinus-anarchista törekvéseket a társadalom és felépítményei szétszakítását, a szubjektív individuum felépítésének önzés alapú ideológiáját.

        Csak sunnyognak és kenegetik a sz.art, mint az EPP tagság esetében. .

        • Sajnos, de nem lehetne kifogásolni egy szavát sem. Sunnyog a Fidesz is, a kormány is. Szinte emberfeletti lett volna másképp csinálni. Gondoljuk meg, hogy nemcsak a leírhatatlan örökölt állapotokat kellett valahogy rendezni. Az unióban már benne voltunk és az az unió akkor váltott át gazdasági egyesületröl politikaira. tehát az ország gyatyábarázása nem csak itthon történt, hanem örökös felügyelet alatt, a kezdettöl fogva. Szvsz, laikus szóval kifejezve, a gazdasági lehetöségekért „fizetni kellett” az uniónál s máshol, hátrábbis, a kulturális lezülléssel, ballibsisedéssel, mialatt és már a kezdetektöl szötte, fonta soros a szervezetei hálóját.
          feljött az ország, valamennyire, gazdaságilag, amire mindenképpen szükség volt, az elengedhetetlen volt. És akkor csak úgy, mint mennyböl a villámcspás, az ellenzék ül a legtöbb fövárosi önkormányzati hivatalban. Nem kis halak nem kis bünlistával. Osztogatja a begyült pénzt és még mit? végzi a káderpolitikát, hiszen a vallásunk a demokrácia, nemsokára megint választásokkal fogja elfoglalni a figyelmet,…

          • Ez a negyedik FIDESZ kormány. Mondhatjuk a 2.-4.-ig tartóra, az a rendszerváltó kormány.
            Nemzetgazdaságilag, külpolitikailag oké, jogilag kb, de belpolitikailag?

            Pintér helyett Lázárt!

            Minél tovább húzzák annál nehezebb lesz.

    • A színházak fenntartához is hozzájárul az állam, nemcsak a darabok színteállításához.

      • Az állam működési támogatást ad, ami mindenre felhasználható.

        Én azt írtam, csak színművek színpadra állítását javaslom finanszírozni, már ha a színi világ nem akarja magát megméretni a kulturális szabadpiacon.

        Számomra ez, a szabadpiaci megméretés lenne rokonszenvesebb, ha szénbányászok, gépszerelők, szövőnők és ápolók túlélték az SZDSZ -MSZP piaci „racionalizálását” akkor a ripacskodók és a ripacsképző is túléli.

        Csak kis betúvel írom, mielőtt számonkérné a ripacs jelzőt, tízszer annyi jó utcai színi előadást láttam, mint színházit, melyek vezetése és rendezői kara művészi készségei a bányászbéka segge alatt vannak.

        Borzasztóan fájlalom, hogy a színészeink csak külföldi rendezésben tudnak hihető, átélhető alakítást nyújtani, a hazai „csoda” rendezők munkáiban csak ripacskodás és politizálás látható.

    • Nézd meg a Caligula helytartója darabot a Nemzetiben, Szász rendezésében. Caligula arcát Orbán Viktorról mintáztatta a rendező.

    • Magyar Ugar, 2019-12-10

      „A Fidesszel szimpatizáló művészeket listázza Schilling Árpád”

    • Acsay József

      „A kormány kizárólag projekt támogatást biztosítson az egyes színművek színpadra állításához, a próbák megkezdésétől bemutató előadásig terjedő időszakra és feladatokra, azok költségterve szerint.”
      Tisztelt Namond!
      Hogy bármely művészeti ágazat mecenatura nélkül létezhessen, kizártnak tartom. És ebben óhatatlanul az állam a főszereplő. Bár vannak egyéb lehetőségek is, de erről később.
      A problémát ott látom, hogy a kultúra önvezérlővé vált, és korlátlan hatalmat, természetesen pénzzel támogatva.
      Hazánkban szinte minden ágazatnak meg kell felelnie bizonyos (általában rendezett) elvárásoknak. Közlekedés, hírközlés, oktatás, kutatás… A kormányzati alapelveké a prioritás. Ott még „kerettúllépést” is fedez. Ráadásul az „alkotói szabadság is benn van, hiszen hogy egy mérnök hogy tervez meg egy hidat, az ő dolga. Hogy az orvos mely (nemzetközileg elfogadott) gyógyeljárást alkalmazza, az meg az övé…
      A lényeget ott látom, hogy az „alkotói szabadságot” szinte kizárólag bizonyos „művészeti körök” követelik maguknak, természetesen teljes állami finanszírozással.
      Ezt nem tartomjárható útnak. Rendben, egy színház kapjon egy alapjuttatás (százalékot-nem értve hozzá- nem írok). Ha megfelel egy állami „szíháztervnek”, rendben. Ha nem, az alajuttatás akkor is járna, de a különbözetet biztosítsa önmaga. Ha sikerül a jegyárakból, akkor abból. Ha nem, akkor egyéb mécénénst kereseenek. De „polgárpukkasztásra” az állam ne adjon pénzt… Ha ragaszkodnak hozzá, az meg saját -anyagi- hatáskör is. A nemiszervek mutogatása meg nem épp’ állami kultúrfeladat.
      Nem elfogult vagyok. Alföldi R. nem épp a kedvencem, de TV-ben láttam az István, a király zárójelenetét (ahol egy vaskorona ereszkedik a „népre”. Bevallom, tetszett. Jelzett egy önként vállalt rabságot, de egy védőburkot is. És felülről ereszkedett ránk. Elgondolkodtató kép… Persze, ma már egyértelmű ezeréves megmaradásunk tükrében. De abban az időben valóban sorsformáló kérdés volt…

  2. Kiss László

    Csak AZT nem értem,hogy mi a kétharmados többség immáron a sokadik ciklusunkban semi tudunk olyan törvényeket alkotni melt lehetövé tenné ezt a sok mocsok alias hazaárulo szanàlâsát napokon belül.FéleszüFletóferi par EV apart ki tudta fosztani as országunkat a rohadt liberálfasiszta bandájával,mi meg csak beszélünk a szemét elszállításról!A szeméttöl meg kelp szabadulni as MTA top kezdve egészen az ugynevezett I gas sagas opt altar as on at as SzDSss kulurdiktaturaval bezárolag.

  3. Gothár Donát-szindrómás.
    Pontosan ugyanazt művelte, mint Donáth. Minden nő menekült előle, mert alájuk nyúlt

    • „”Sem Zsámbéki, sem Máté, Babarczy sem volt TELJESEN tisztában azzal, mit művel rendszerszinten ez az ember, ez az Epstein-szintű manipulátor. Hamis látszatokat, megtervezett akciók oly speciális szeleteit láthatták csak, melyek a szférájuk láthatósági szeleteibe estek, az azon 40-60 centiméteren történteket pedig, amik épp kívül estek ezen, nem. Ez a JÁTÉK Gothár alapműködése. Kiszámításának mechanizmusa pedig a kamera- és fényszögek pontos ismerete a tévés szakmából, és ennek könnyű adaptációja egy színházi közegre. Lényege a váratlanság. Megtervez akciókat, minden éber percében ezt teszi. Kiválasztja az aktuális prédája legmegfelelőbb pozícióját és pillanatát – PÉLDÁUL takarásban, az illető premierjén, a színrelépése előtt. És pár másodperccel az előtt nesztelenül odalépve hátulról teljes erőből belemar a pinájába, majd hozzányomja a farkát. Lényeg, h mindez legyen a lehető legváratlanabb. És olyan szinten pofátlan, hogy teljességgel hihetetlen. Nem hihető magának a prédának sem. Ha a kollegina sikítozik: egy hisztérika, aki nem alkalmas a pályára. De a kollegina NEM sikoltozik, mert eddig is minden idegszálával a színrelépésére koncentrált, ez a dolga, továbbá jól tudja, h a színházi alkalmassága záloga, h ne legyen „hisztérika”. A színház mindebből a drámából nem lát SZINTE semmit. A kollegina pedig végszóra kilép a takarásból. És többnyire fantasztikusan felajzott idegekkel teljesít, mindenki megelégedésére. BINGÓ ezt a Gothár nem azért csinálja, h jobb legyen az előadás. Azt ő nagyjából leszarja. A rombolásért csinálja, mert ez élteti. Tudja, h az előadás úgyis meglesz. Viszont lerombolt egy-két-há embert, és főként sikeresen átbaszta a vezetőséget. Mert ők valóban nem láttak ebből semmit. Tehát fölöttük is hatalma van. Sose fogják elhinni, h amit ők nem láttak, az van.”

  4. Orbán nem védi meg a nemzeti érzelmű embereket! Most is meg akarja hagyni önkormányzati kezelésben a liberális mérgező szinházakat. Nem érti, hogy az emberek csak az erőt ismerik el , és a tutyi – mutyi alakokat az Isten is kilőki a hóra. Baj lesz ebből 2022 – re! Én szóltam!

  5. Fideszes vagyok, de az életben nem írok többet ebbe az újságba, mert egy teljesen középszürke, trágárságmentes véleményemet kitörölte valamelyik faszfej! A jó kurvaanyádat te szemét!

  6. Ez alkalommal szeretném leszögezni, hogy a szerzővel mindenben egyetértek, és őszintén gratulálok a pontos, őszinte és kemény irásához! Ritkán olvasok ilyen kiváló írást.

  7. Jól van. Ez jó cikk.

  8. Nem lehetne megnevezni konkrétan néhány ilyen úriembert?

  9. Remek kórlelet. Bár nem ma kezdődött a színészek ágyba kényszerítése. Moldova írt egy Gyémántcsiszoló néven futó rendezőről, aki a fiatal színésznők útját egyengette és gyémánt csiszolásnak hívta a szerep osztó dívány használatát.

    • Gyémántköszörűs néven olvastam egy fazonról a László Erika: I love lóvé,című regény(?)-ben is. Gondolom az úrihölgy tudhatott valamit.

  10. De hogy az appel szégyellte volna a fajtatársait?
    Erős kétségeim vannak. Az volt a feladatuk,hogy MINDEN KULTURÁLIS,IGAZSÁGÜGYI,OKTATÁSÜGYI,GAZDASÁGI pozíciót elfoglaljanak. Lehetőleg magas javadalmazás,kevés munka mellett.
    És a sárkánytojások csak egyre kelnek,egyre kelnek.

  11. Weinstein arca a tökéletes példa. A mocskos emberszabásúra.

  12. Acsay József

    „A kormány kizárólag projekt támogatást biztosítson az egyes színművek színpadra állításához, a próbák megkezdésétől bemutató előadásig terjedő időszakra és feladatokra, azok költségterve szerint.”
    Tisztelt Namond!
    Hogy bármely művészeti ágazat mecenatura nélkül létezhessen, kizártnak tartom. És ebben óhatatlanul az állam a főszereplő. Bár vannak egyéb lehetőségek is, de erről később.
    A problémát ott látom, hogy a kultúra önvezérlővé vált, és korlátlan hatalmat, természetesen pénzzel támogatva.
    Hazánkban szinte minden ágazatnak meg kell felelnie bizonyos (általában rendezett) elvárásoknak. Közlekedés, hírközlés, oktatás, kutatás… A kormányzati alapelveké a prioritás. Ott még „kerettúllépést” is fedez. Ráadásul az „alkotói szabadság is benn van, hiszen hogy egy mérnök hogy tervez meg egy hidat, az ő dolga. Hogy az orvos mely (nemzetközileg elfogadott) gyógyeljárást alkalmazza, az meg az övé…
    A lényeget ott látom, hogy az „alkotói szabadságot” szinte kizárólag bizonyos „művészeti körök” követelik maguknak, természetesen teljes állami finanszírozással.
    Ezt nem tartomjárható útnak. Rendben, egy színház kapjon egy alapjuttatás (százalékot-nem értve hozzá- nem írok). Ha megfelel egy állami „szíháztervnek”, rendben. Ha nem, az alajuttatás akkor is járna, de a különbözetet biztosítsa önmaga. Ha sikerül a jegyárakból, akkor abból. Ha nem, akkor egyéb mécénénst kereseenek. De „polgárpukkasztásra” az állam ne adjon pénzt… Ha ragaszkodnak hozzá, az meg saját -anyagi- hatáskör is. A nemiszervek mutogatása meg nem épp’ állami kultúrfeladat.
    Nem elfogult vagyok. Alföldi R. nem épp a kedvencem, de TV-ben láttam az István, a király zárójelenetét (ahol egy vaskorona ereszkedik a „népre”. Bevallom, tetszett. Jelzett egy önként vállalt rabságot, de egy védőburkot is. És felülről ereszkedett ránk. Elgondolkodtató kép… Persze, ma már egyértelmű ezeréves megmaradásunk tükrében. De abban az időben valóban sorsformáló kérdés volt…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük