Buddhista szélsőségesek fenyegetik a béke vallását!

Sokat látott ember vagyok, az egyik félrészeg haveromnak húsz másodperc alatt sikerült elérnie egyszer, hogy egy csapat krisnás megkergessen bennünket (lehajráztuk őket). Nincsenek tehát illúzióim a keleti vallások jellemformáló erejéről, de amikor az iszlám lakájmédia (Magyarországon az ellenzéki, liberális orgánumok) azt kezdte pedzegetni, hogy az egykori Burmában a buddhisták gyilkolják a békés mohamedánokat, akik valami biológiai csoda folytán még etnikai kisebbség is, elcsodálkoztam. A Buddhista szélsőségesek fogalmának bevezetése olyan szép, ellentmondás-mentes szellemi teljesítmény, hogy egyből rokonszenv támadt bennem a buddhista szélsőségesek iránt – biztos a szerzeteseik által viselt narancsszínű klepetus miatt.

Az iszlám lakájmédiáról sok rossz elmondható, de az nem, hogy a népirtást egy szupernova-robbanás takarta féreglyuk másik végén ne ismernék fel. Arról nem is beszélve, hogy elég nekik egy ENSZ vagy civilszervezeti jelentés, hogy azt is pontosan tudják, hogy kinek kell szurkolni és ki a bűnös. Mert egyszerűen annyira hülyék, hogy tényleg elhiszik: a világ fekete és fehér. Vagy most az a drill, hogy az iszlámot kell fehérre meszelni, és minden más vallást és nem muszlim népcsoportot pedig gyilkosnak kell bélyegezni.

Szeretném gyorsan jelezni, hogy az iszlám lakájmédia liberális propagandistáival ellentétben nekem fogalmam sincs arról, hogy mi történik Burmában. Vagy mi történt az elmúlt kétszáz évben. Attól tartok kénytelen vagyok azon tényekre hagyatkozni, amit a muszlim lakájmédia bértolnokai is elismernek. Hiszen az biztos igaz. Mint például arra, hogy a helyi, mianmari kormányzat az összes nagyobb kisebbségnek adott valamiféle önrendelkezést, kivéve a rohingyáknak (rakhine), akik ugyebár muszlimok.

Vajon mi lehetett az oka, hogy ezt éppen a béke vallásának híveitől tagadták meg a közismerten agresszív buddhisták? Az újabban törvényerejűen hivatkozható Wikipédián a „világ legjámborabb népei” közé helyezik a legbuzgóbban buddhista burmaiakat.

Gondolom ez majd változni fog.

Ebből az egész burmai eseménysorból egyetlen szereplőt ismerünk úgy-ahogy Európában, a muszlimokat. Az a ténykörülmény, hogy a burmaiak leírása a muszlimok viselkedéséről teljesen megegyezik a mi európai tapasztalatainkkal, nem szabad, hogy elhamarkodott következtetésekre vezessen bennünket. Természetesen a liberálisoknak kell hinnünk, akik a muszlimok iránti feltétlen szeretetükről ismertek, és nem a csúnya mianmari kormánynak, amely saját magát és esetleg a saját népét, vallását szereti. Ők azok, akik biztosan hazudnak.

A mellékelt két videó az aljas muszlimellenes mianmari kormánypropaganda terméke. Különösen az a rész felháborító, ahol néhány ezer muszlim ellátogat (nyilván rettegve a buddhisták és a hadsereg erőszakosságától), nyilván békülni a buddhista negyedbe, és azok a rohadt buddhisták olyan agresszíven lapulnak a lakásaikban, sunnyogásukkal újra és újra ingerelve a béke vallásának teljesen nyugodtan nézelődő képviselőit, hogy végül jogosan vesztik el a fejüket és gyilkolják meg a különösen agresszív buddhistákat. Miután az közismert, hogy az iszlám sosem agresszív, a muszlimok nem fanatizálhatóak, nem küldenek gyereket harcolni és különösen az iszlám nem erőszakosan térítő vallás, és éppen most sincs harcos térítő fázisában, nem is értjük, hogy a mianmari kormány miért ilyen átlátszó, statisztákkal forgatott propagandával kísérletezik.

Burmában etnikai háború van, ami lehet, hogy vallási is.

De ahogy az EU hülye urait ismerem, azt készítik elő, hogy befogadjunk néhány százezer békeszerető muszlim menekültet Burmából, akiknek nem sikerült az együttélés az agresszív buddhistákkal. Természetesen buddhista menekülteket nem fogadunk be, mert azok közismerten erőszakosak, valamint csak behurcolnák ide a muszlimokkal fennálló konfliktusukat.

Az iszlám olyan, amilyennek látszik, mint ahogy a nácizmus olyan lett, mint amilyennek látszott, és ahogy a bolsevista-kommunista kísérlet is gyilkosságokkal kezdődött és tömeggyilkosságokkal végződött. Az iszlám és a liberalizmus is olyan, amilyennek mutatja magát, és olyanokat is tesz majd velünk, amiket most megígér.

A józan ész azt mondja, hogy ne foglaljunk állást számunkra érthetetlen konfliktusokban, de támogassuk azokat a kormányokat, amelyek fenn akarják tartani a saját hazájuk stabilitását és nem engednek agresszív kisebbségek terrorjának. Az, hogy Európában ebből a logikából nem következik a német, a francia kormány és az Európai Unió támogatása, az nem a mi hibánk, hanem azoké, akik agresszív, militáns kisebbségek és a népvándorlás támogatásával évszázados szokásokat, szövetségeket és hagyományokat zilálnak szét.

Miközben az EU mindent megtesz a békés és őshonos etnikai és vallási kisebbségek eltüntetése érdekében, addig az agresszív beáramló ideológiai és vallási minoritásokat kifejezetten támogatja.

Amúgy nagy híve vagyok a fogalom-fejlesztésnek, úgyhogy javaslom a liberális szélsőségesek kifejezés bevezetését. Ez már csak azért is szükséges, hogy ne átmenet nélkül ugorjunk a militáns liberálisra, majd a liberális rohamosztagosra (LSA). Szoktatnunk kell magunkat a változásokhoz, hiszen az Unió megkezdte a saría és az európai jogrend összehangolását célzó munkálatait. És ezt az utóbbi ordenáré baromságot nem is én találtam ki, hanem tényleg.

Könyörgöm, hívjuk be a buddhista szélsőségeseket!