Vona tévedése


Tragikomikus tévedéssel birkózik a jobb sorsra érdemes pártelnök. Neki tragikus, nekünk komikus, amikor azt képzeli, hogy pártjának erőteljes irányváltásával és középre igazodásával megismételheti a Fidesz kilencvenes években kivitelezett bravúrját: amikor a csekély jelentőségű ultrák sikeresen foglalták el a nemzeti centrumot.

Havas Henrik most megjelent Vona-könyvének címe a pártelnök szándékaira utal: Újratervezés. A meglehetősen különösre sikeredett könyvbemutatón Vona Gábor így fogalmazott: Lehet, hogy lesznek még újratervezések politikai értelemben, de a néppártosodás lezárult.

Miközben a hírek kétségkívül arról vallanak, szó sincs befejezettségről. A Jobbik átalakulása most is zajlik, s a pártelnököt súlyos félreértés vezeti, amikor azt hiszi, lemásolhatja a Fidesz-fordulatot. A tévedés többrétegű, érdemes szálanként elemezni.

Profiltisztítás vagy újratervezés

Vona – ahogyan most vele kokettál néhány baloldali-liberális főideológus – nyilván maga is flörtölgetett a baloldali-liberális ideológiákkal. Innen szedhette, hogy a Fidesz valamiféle pálfordulást hajtott végre a kilencvenes évek második felében. A Fidesz-ellenes retorika régi toposza szerint a párt baloldali-liberális erőből – Orbán vezetése alatt – jobboldali konzervatív lett, hogy így szerezze meg a hatalmat. Mert, hát, ugye, Orbánt nem érdekli semmi eszme, hit, és derék kiállás, csak a hatalom…

Vona pedig, mint Móka Miki hajdani partnere, Hiszékeny úr, készpénznek vette az Orbán-gyűlölő hakapeszik állításait, s megvette az ötletet: nekilátott a pártfordításnak.

A valóság persze az, hogy a Fidesz soha nem fordult sehonnan sehova.

Ami történt a pártban a Bokros- és a Horn-kormányok alatt, az inkább afféle profiltisztítás volt. A párton belüli küzdelmek nyomán felülkerekedett a kezdetek óta erős, de eleinte nem domináns nemzeti-polgári áramlat, s kiszorította a szövetségből a baloldali-liberális politikusokat, szerveződéseket. Ha valaki veszi a fáradtságot, s megnézi az alapítók későbbi elköteleződéseit, világosan kirajzolódik a dualitás.

Ehhez hasonló kettősségnek nyoma sincs a Jobbikban. Nem is lehet. A Jobbik színtiszta világnézeti pártként alakult meg egy viszonylag kiforrott többpártrendszerű demokráciában. Gyűjtőpárti jellege természetesen föl sem merült, mint ahogyan szükségszerűen merült föl annak idején a rendszerváltó Fidesz esetében. A Jobbik tehát úgy húz középre, hogy tagságának nem hogy fele, de csekély kisebbsége sem támogatja az „újratervezést”.

Mit kérdez a történelem?

Ennél is lényegesebb különbség a két párt átalakulása között, hogy a Fidesz elfordulása a liberális eszméktől egy történelmi kihívásra adott egyértelmű válasz volt. A kilencvenes évekre vált világossá, hogy az a Nyugat, az a demokrácia, az a jóléti kapitalizmus, amihez a rendszerváltó Magyarország igazodni szeretett volna, nem létezik többé. A globális kapitalizmus új kérdést tett föl: hiszel-e abban, hogy a nemzetközi tőke korlátlan térhódítása – valami rejtelmes piaci mechanizmus folytán – egyre jobb hellyé teszi a világot? Miért tenne ilyet a tőke? – kérdezett vissza a konzervatív-polgári oldal, s egyúttal hitet tett a nemzeti – azaz a demokrácia hagyományos, parlamentáris keretei között korlátozható, szabályozható – tőke, tulajdonképpen a jóléti kapitalizmus mellett.

A kilencvenes évek óta minden politikusnak, minden közéleti szereplőnek el kell döntenie, hogy a lokális és globális kérdésben hová teszi a garast.

A Fidesz felismerve az új törésvonal megjelenését egyértelműen a nemzeti, polgári, azaz kormányzati eszközökkel szabályozható kapitalizmus mellé állt, átalakulásának ez volt a tétje, értelme.

Efféle történelmi kihívás azonban napjainkban nem jelentkezik. A Jobbik – amely eredetileg ugyancsak a lokalitás, a nemzeti, polgári, jóléti kapitalizmus mellett állt – most sem kell, hogy máshová álljon. Új törésvonal, új probléma, új oppozíció most nincs. Most csak a kilencvenes években megjelent globalitás-lokalitás küzdelem vívja kiélezett harcát.

A Jobbiknak nem kell új választ adnia új kérdésre. Nincs új probléma. Illetve egy mégis van. Tény, hogy a globális kapitalizmus mostanában éppen magyarországi helytartó nélkül maradt. A liberális baloldal pártjai és pártvezérei nem tűnnek alkalmasnak arra a feladatra, amit olyan lelkiismeretesen betöltött Németh Miklós, Horn Gyula, Medgyessy Péter, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon… De nem valószínű, hogy a nemzetközi tőke éppen Vonát látná megfelelni erre a feladatra.

Tekintélyek és kételyek

És ezzel el is érkeztünk az utolsó, látszólag csekély súlyú, ám mégis fontos eltéréshez. A történelmi folyamatok elefántlépteihez persze nem hasonlíthatóak a személyes meg személyközi verébugrások, de azért nem árt észbe idézni, hogy a legbrutálisabb történelmi sorsfordulóknak is apró, egyéni döntések a sarokvasai. Hogy Orbán (a legenda szerint) közvetlen meghívást kapott Antall Józseftől a nemzeti-polgári oldal élére, hogy az MDF, a KDNP, s végül a Kisgazdapárt frontemberei, élmezőnye, bürokráciája egymás után soroltak be Orbán mögé, nos, ez a tény tette lehetővé, kivihetővé megvalósíthatóvá a Fidesz betagolódását a jobboldali pártok közé.

Az Orbánra és csapatára hagyományozott kapcsolati tőke, emberi és anyagi erőforrásrendszer – meg persze Orbán megkérdőjelezhetetlen politikai tehetsége – biztosította a Fidesz sikerét a nemzeti-polgári oldalon.

A Fidesz profiltisztitásának sikerét nemcsak a párt belső szándéka, a történelmi sorsprobléma felbukkanása, de a jobboldali tekintélyszemélyek hosszú sorának jóváhagyása is biztosította.

És ez a tény semmiképpen nem összemérhető azzal, hogy Heller Ágnes undorát legyőzve kijelenti: szükség van a Jobbikra, nem összevethető azzal, hogy Havas Henrik – bestseller-szagot szimatolva – könyvet ír a hitelesség-válsággal birkózó pártvezérről.


A szerző: Ratius

Ez is érdekelhet

A VAR csak tovább rombolta a focit! (Liverpool-Manchester City 1-1)

  Nem abban kívánok állást foglalni, hogy tizenegyes volt-e az az esemény, amelynek során egy City-játékos …

9 hozzászólás

  1. Ez egy igen értelmes és lényeglátó elemzés. Magam csak azt sajnálom, hogy ez a lokalitás-globalitás törésvonal a 90-es években láthatő lett volna ?
    Sztem ugyan egyes elemei már akkorra vastagon működtek ugyan, de láthatóvá talán az új század első évtizedében lett – akkor se túl világosan.
    Jó írás!

  2. Lényegében az történt, hogy az elmúltnyócévben lényegében megvalósította a kormány a dzsobbik legtöbb követelését, programpontját: ezzel lényegében „kiüresedett” Vonacica pártja, és mivel nem jutott eszükbe semmi értelmes, vállat vontak, és beálltak a demografikus ellenzék (szoknyája) mögé.
    Lehet, hogy volt olyan hátsó gondolat is benne, hogy így talán még Gyuribától is leesik egy kis lé …

  3. őőőő halkan kérdezem hogy is van ez?? „A valóság persze az, hogy a Fidesz soha nem fordult sehonnan sehova.” Oroszok???? fújtak rájuk most meg puszi . Soros? puszi most meg ellenség???? Hogy van ez ha elmagyarázná a kedves szerző???????

  4. Bakó Laszlo

    Pancser köpönyeg forgató,hiteltelen, kitől gyűjt? Elviszi az állam mint jogos büntetés, a szabályokat mindig a győztesek írják ezért lehetett Trianon is, ő megpróbál széllel szemben vizelni, ő is rafarag,majd áprilisban ő is fut Brüsszelbe, panaszkodni, gazdája Hájas,Lajos már begolyozott., vége,lemondatjak, elűzik,mindegy,takarodj!!!!!!!!

  5. Látom csicskák dübörög a cenzúra!!

  6. Azt mondják, hogy ez a Simicska macskája, simogatja hátha kapnak valami lét a fönöktöl. Simicska azt mondta neki, Idefigyelj Gábor, ha 2018-ban nem te leszel a miniszterelnök úgy segbe ruglak, hogy ki esel a parlamentböl. Mivan Félsz a Fidesztöl, Orbántól, fél az egész jobbik, mit csináltok ökrök, nem tudjátok legyözni a birkákat, de hát ti nagyobbak vagytok, ökrök!!

  7. Névtelen senki #1

    Az első mondattal nam értek egyet: …jobb sorsra érdemes…
    Vona felsőbb utasításra butítja le a pártját, szerintem jó pénzt kapott, hogy ne ossza meg az ellenzéket és ne induljanak majd egyéni jobbikos jelöltek. Annyira nem lehet buta, hogy megpróbálja balról előzni a fideszt most, amikor a bizonytalan szavazók nagy része jobbra tolódik európa legtöbb országában Persze nyugaton ez még édeskevés, de a mi régiónkban stabilan kormányoznak a nemzeti kormányok.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük