Kompország hülyéi

Én még emlékszem arra, amikor a liberális sajtó még azt is kétségbe vonta 2009 körül, hogy Putyin, az igaz, a demokrata, a jó barátjuk egyáltalán szóba állt (az akkor még ellenzékben lévő) Orbánnal. Féltékenykedtek, az orosz elnök akkoriban az ő szerelmetes példaképük volt még, az a hatalmas vezető, akinek a fénye beragyogja kis hazánkat, ha méltóztatik meglátogatni minket és kezet fogni a balliberális kormány néhány tagjával. Pedig Putyin akkor már túl volt sok érdekes dolgon, például a felettébb demokratikus elnök-miniszterelnök cserén vagy a második csecsen háborún, valamint ismert volt előtte, hogy Orbán elítéli a posztkommunisták oroszbarátságát. Valljuk be, azért más az akusztikája annak, amikor egy volt KGB-s egy volt kommunista hazaárulóval kvaterkázik, mint amikor antikommunistákkal.

Putyin persze annyira kommunista, mint amennyire Orbán liberális, viszont mindketten országuk, nemzetük, kultúrájuk túlélését tartják a legfontosabb politikai céljuknak, ami manapság Európában nem divat. Putyin persze simán beáldozna bennünket, ha ezen múlik a saját vagy az országa sorsa, de bizonyosan később, mint mondjuk Merkel, aki most néhány ezer szavazatért kuncsorogva akar belőlünk kalifátust (is) csinálni.

Külpolitikánk célja csak az lehet, hogy folyamatosan olyan értékesek legyünk Oroszország és a mindenkori orosz cár számára, akár mint szövetségesek, akár mint barátok, hogyha úgy adódik, úri gesztust gyakorolhassanak. Vagyis ne hagyjanak minket elpusztulni, ha nem kerül túl sokba megvédeni bennünket. Most még ugye persze úgy van, hogy a NATO és az EU megvéd bennünket, de amikor négyszázezer fiatal muszlim férfi átgyalogolt rajtunk, akkor nemhogy nem segítettek, hanem azt is akadályozták és ellenezték, hogy mi megvédjük magunkat.

Ukrajnát is milyen szépen megvédték, pedig nekik is pont ugyanazt ígérték, mint nekünk.

Megváltozhatatlan ténykérdés, hogy Oroszország nem lesz soha demokrácia, még évszázadokig cárság lesz, legfeljebb az öröklés nem lesz vérségi. De az orosz elnök hatalma és hatalomgyakorlásának módja, mint ahogy az orosz birodalmi célok sem fognak változni attól, hogy néhány kultúravak liberális hülye szerint ez nem jó így. A világ második legerősebb és nem mellesleg legyőzhetetlen katonai hatalma a szomszédunk marad addig, amíg világ a világ. A nyugat nem fog megvédeni minket tőle (ahogy a történelemben sohasem védett meg bennünket), legfeljebb egy közép-európai összefogás lehet olyan erős, hogy az oroszoknak semmiképpen se érje meg az erő alkalmazása, főleg, ha az erős gazdasági kapcsolatok nem is tennének nyereségessé egy ilyen doktrínát. Nem a mi, hanem a nyugati liberális gyarmatosítók érdeke, hogy ne egyensúlyozhassunk a két erőcentrum között.

Kompország vagyunk. Nem magunktól, hanem mert itt ér össze nyugat és kelet. Minden egyes hazaárulónk, hogy nyugati barbárnak, keleti tatárnak a támogatását megvegye, elígérte az országot valahová. Emögött soha nem állt kulturális azonosság, az ország létének az érdeke, csak a színtiszta és őszinte hazaárulás a hatalmon maradás biztonságáért. Szakítani kellene ezzel az ostoba hagyománnyal.

Nyugat védjen a kelettől, a kelet védjen a nyugattól!

Most éppen a nyugat látszik megőrülni, nem először és nem másodszor százötven év alatt, nácik, kommunisták, liberálisok dúltak már itt a maguk ocsmány eszméihez híven, nem mellesleg Oroszország is kétszer rokkant bele nyugatról kapott mételybe, a kommunizmusba és a kilencvenes évek liberális kapitalista kísérletébe.

Az oroszokat, mint ahogy bárki mást se, nem szeretni kell, hanem kiismerni és megérteni, tisztelni erényeit és felhasználni hibáit. Persze ők se akarnak nekünk sok jót, de ők is tisztelik az erényeinket, jobban, mint a nyugat, amelyből már kiveszett a tisztelet minden képessége, tehát lehet bízni valamennyire a vezéreik adott szavában. Attól tartok, hogy jobban, mint a nyugati politikusok aláírásában, amelyet az újrahasznosított wc-papírra írt szerződések alatt találhatunk meg.

A sorsunk csak a többi kompországgal együtt értelmezhető, együtt élünk túl vagy együtt leszünk a káosz martaléka, mert jelenleg káosz fenyeget és nem az, hogy valaki sikeresen birodalmat épít. Aki nem képes Európa és a világ jelenlegi helyzetét a történelmi tapasztalatok alapján felmérni, az ne akarjon országot irányítani, aki a primitív orbángyűlöletén keresztül néz minden történést, az nem a politikai rendszer legitim része, hanem csak hülye hazaáruló.

Persze lehet, hogy a nyugat túléli, lehet, hogy az EU újraéled, lehet, hogy Amerika visszatalál világhatalmi szerepéhez, de ha Közép-Európa népei, mert itt még vannak népek, nem csak “állampolgárok”, nem fognak össze és nem határozzák meg magukat határozottan kelettel és nyugattal szemben, arra a sorsra jutnak majd, mint az elmúlt ötszáz évben. A mi földünkön fognak háborúzni a mi javainkért, a mi asszonyainkat fogják megerőszakolni, és a mi gyermekeinkből csinálnak majd rabszolgát vagy janicsárt. Ilyen időkben a butaság és a jellemtelenség, párosulva a haza iránti közömbösséggel a lehető legeslegnagyobb bűn, amire nincs bocsánat.

Hozzászólások

A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Nem egyirányú utca! – Nyílt levél Antonio Tajaninak, az Európai Parlament (EP) elnökének

Kár, kedves Tajani úr, hogy nem jut el önhöz ez a kis írás. Kár, mert …

16 hozzászólás

  1. Tökéletes helyzetelemzés. Nincs mit hozzátenni. Bár felébredne az is, aki még alszik.
    Köszönet Orbán Viktornak. Hajrá Magyarország!

  2. erősítgetni kellene azt a v4-et, de nagyon.

  3. Oroszország egy autokrácia, Putyin egy diktátor. Magyarországnak a szövetségesei mellett, az EU-ban van a helye, nem leszünk orosz gyarmat!

    • Józanodj ki,és ne drogozz,ja macron legyen a barátnőd!

    • Gáspár Anett

      “Oroszország egy autokrácia, Putyin egy diktátor.”

      Merkel autokrata, le akarja rombolni egész Európa összes nemzetállamát.

      Te meg annyit sem értettél meg egy cikkből, amennyit egy hangya is felfogna.
      Hogy Oroszországban milyen a rendszer, orosz belügy, majd ők megválasztják az elnöküket.
      Nem feladatunk ott “rendet csinálni”.
      Viszont náluk az energia, és a mi érdekünk a kereskedés, a gazdasági kapcsolatok ápolása.
      Ma nem oroszveszély áll fenn, hanem az ultraliberális-internáci anarchia veszélye.

    • Ha az a szovetseges, aki egy elmebeteg eszmerendszer menten folyamatosan belepofazik az orszag belugyeibe, akkor en inkabb az ellenseggel kvarerkazok. Az kevesebb kart okoz.

      Vegulis annyira mindegy, mit ir neked az ember, villamosnevu baratom. Egy fizetett troll vagy, jo esellyel nem is erted, amit ide beirkalsz, csak bekopizod valahonnan. Irastudo ember ennyire hulye nem lehet onmagatol…

  4. Szerintem hagyjuk már a v4-es marhaságot. Legyen egy egységes európai föderáció, amolyan Brüsszeli Birodalom és akkor nem kell gyilkos KGB-sektől tartani.

  5. Normális társadalom úgy működik, hogy van vezető és vezetettek( nem megvezetettek), és egy cél irányába haladnak, egymást segítve – alapegység a család

    • Engem ne vezessen senki, elvezetgetem magamat. Mi a család? Mi az, hogy alapegység? Mi van a csonka családokkal? Az egyedülállókkal?

  6. göre gábor

    Rákosi, azt üzente!
    1943. (a hadifoglyokhoz)
    Nincs új a Nap alatt!

    Az örvény szélére került az ország, és sok idő a menekvésre már nincs. A kivezető út csak egy: azonnal és gyökeresen szakítani azzal a rendszerrel, mely ide vitte az országot, azonnal, és kíméletlenül eltávolítani azokat a vezetőket, akik ezért felelősek. Csak azok a férfiak moshatják le ezt a gyalázatot, amelyet a Horthy-rendszer (Horn/Gyurcsány/Orrbán) ránk kent, akik bátran és megalkuvás nélkül kilépnek nemzetünk megmentése mellett. Ők a magyarság jövőjének és becsületének megmentői.
    Felrázzák a magyar közvéleményt, hogy ráirányítsák a figyelmet a küszöbön álló veszedelemre, mint az otthoniaknak. Otthon még mindig a csendőr, a rendőr, a cenzúra garázdálkodik.
    Túlnyomó többségük felismerte, hogy az ország a szakadék felé rohan. Felismerték, hogy a nemzetet egy Moháccsal súlyosbított Trianon várja. Ez a felismerés kötelez. Arra kötelezi minden hazáját szerető magyart, hogy felemelje figyelmeztető, ébresztő, és tettre, harcra serkentő szavát. Állást kell foglalnia vagy amellett, hogy támogatja tovább is azt a népellenes, országvesztő rendszert, amelynek ő maga is áldozata, vagy állast kell foglalnia azért, hogy felrázza testvéreit, és segítse megtalálni, kiharcolni nekik azt a kivezető utat, melyet saját, keserves szenvedései árán felismert. Azt a kivezető utat, melyen át hazáját még Meg lehet menteni. Az igaz magyar ember számára a választás nem kétséges.
    Egy emberöltőn belül már másodszor viszik a németek oldalán vereségbe az országot (az oroszok oldalán pedig kétszer vitték anyagi csődbe, adós rabszolgaságba).
    Negyedik tévedés: És éppen itt következett be a világtörténelem legnagyobb, legpiszkosabb, legpusztítóbb hatása. A kitermelő elemek ügyeskedése azt a torz hatást tette a szemek mechanizmusává: hogy a nép demokratikus részvétele a történelmi építésben, a szavazati jogban lesz ténnyé. A történelmi kirakatban mutatós kakasviadal dühöngtetik a jobb-és baloldal, az általános és a korlátolt, a nyílt és a titkos, a közvetlen és a közvetett stb. szavazati jog harcosai közt. Ez a napjainkig elhúzódó véres gúnyú móka mind a két tábor sarlatánjaival: a népbánya további üzemét igyekszik biztosítani e történelmi Kalifornia aranyásói számára. Mert jobb-és baloldal ilyen és olyan szavazati jog nem két ellentétes tábor, hanem: az egyetlen történelmi élősdiség, az egyetlen zsákmány-párt kétarcú kóklerkedése, hogy az Államot továbbra is megtartsák a Nemzet nagy tömegét kitermelő gépnek. A szavazati jog a szavazás, a képviselő-választás ténye: nem jelent belső felkészülést a nemzeti munka tömegeinél: életérdekeik megszervezésére, védelmére, életakaratuk érvényesítésére a történelmi, az állami életben: nem jelent demokráciát. A nemzeti munka tömegeinek részéről a szavazati jog, a szavazás, a képviselőválasztás nem jelent egyebet: mint intézményessé gépesített felajánlkozást a kitermeltetésre a történelmi élősdiség számára:. Mert a demokrácia lényege: Olyan egyetemes történelmi életrendszer, mely az élet minden terén: a politikai, gazdasági, szociális, kulturális élet minden intézményével, minden percnyi minden tényével: önmaga sorsa irányítására neveli, a társadalmat.
    De ha egyszer a behemót Német ország – ha egyenlőre csak államközösségnek csalétkezett, ölelkezés formájában is – rátenné a kezét Magyarországra: a feltámadás minden reménye hiú képzelgés volna. Szabó Dezső 1938.04.17.
    De az ezer éves tapasztalat, smafu a mai bölcseknek. Forrás Simonffy András könyve

    Idealista materialista volt ő is: valóságnak vette a terveket. A katolikus politikus Barankovics István naplójában így írt: Rákosiról “…megismertem azt a sajátos kommunista észjárást és sajátos kommunista relativista etikát, mely a látszatot valóságnak, a valóságot látszatnak, az erényt bűnnek, a bűnt erénynek, a jót rossznak, a rosszat jónak mondja, sőt látja és hiszi, és amely – a valóságtól teljesen elidegenedve – az »objektív tények« és a »szubjektív tények« önkényes fogalmával dolgozik.”
    – Rákosi legfeljebb orvosilag volt normális; a börtön tizenöt éve üldözési mániával volt tele, konspirációval telt el – mondta Köböl József (1909). – Nem lenne szabad olyan emberre milliók életét bízni, aki hat-tíz évet ült, mert ennyi idő után “nem egyedül” szabadul. Hasonló múltú ember nem is került egyetlen teljhatalmú, európai kommunista párt élére sem.
    leülte a tizenöt évét, ami, ha nem is szükségszerűen, de esetleg személyiségtorzító hatással is lehetett – mondta Lakatos Éva (1905). – Megvoltak benne azok a tulajdonságok, hogy torz személyiséggé váljon; alkalmas figura volt arra, amit itt végrehajtott, s a részben magától kezdeményezett nemzetközi szörnyűséget.
    Demény Pál lehúzott pár évet Rákosival a Csillagban, majd RM börtönében ült még tizenegy évet. Ő nem épp elfogulatlanul így írt róla: “Tizenöt esztendeig élt rácsos ajtó mögött, a börtönőrök lesték a kukucson át, büntették számtalanszor, férfikorának szexualitását nem élhette ki, ráadásul kapta a primitív ázsiai asszonyt. Bosszúvágy élt benne mindenkivel szemben, akik rabsága idejében szabadon éltek, hadd kerüljenek azok is áristomba, kóstolják meg az ő akkori életmódját.”
    Kun Béla 1921 áprilisában egy berlini tanácskozáson megismételte, amit már korábban kifejtett a moszkvai Vörös Újságban: “Ha a letartóztatás valószínűsége nem több 80-90 százaléknál, azt mindenkinek vállalnia kell.” Hozzátette: “Gyávaság és aljasság azt mondani, hogy magamat hajlandó vagyok feláldozni a pártért, de másokat nem. Az ilyen nézet végzetes lehet a mozgalom számára.” Miért ragaszkodtak az ő hazaküldéséhez, amikor az itthoniak közül többen egyáltalán nem akartak senkit se látni Moszkvából, mert akkor keményebb büntetést kapnak, ha lebuknak? Miért ragaszkodtak Moszkvában annyira RM hazaküldéséhez
    Rákosi alakilag szabályos kérvénye ugyan időben megérkezett Magyarországra, a november végi
    kongresszus mégsem tárgyalta meg az ügyét. Levelét Kádár a saját, különbejáratú páncélszekrényébe süllyesztette. Beadványában Rákosi ugyanis, a valóságnak egyébként többé-kevésbé megfelelően, ilyeneket írt: „Kádár János ezekben az években első helyettesem volt, a Politikai Bizottság tagja, belügyminiszter (…) Jelen volt azon az ellenőrző kihallgatáson, ahol az őrizetbe vett Szőnyi Tibor Rajk László ellen a kémkedés vádját emelte. Részt vett a Rajk ellen folytatott vizsgálatban (…) ő hallgatta ki a letartóztatott Rajk Lászlót.”

  7. Nincs mit hozzátennem ehhez a jól sikerült íráshoz. Véleményemet leírták már az előttem szólók.
    Amit a trollok fecsegnek az bullshit. Annyi mint az ember(?), aki mondja.
    Nem kell törődni velük…
    Legfeljebb lapátra valók. Épp úgy mint a bullshit…

  8. Miféle jobboldali az olyan, aki a saját országa függetlensége helyett Moszkva érdekeit védi???

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.