A boldogtalanság menete

Minden egyes Pride alkalmából olyan vad diskurzusok kezdődnek, amelyek értelmetlensége és agresszivitása teljesen háttérbe szorítja az egyetlen lényeges kérdést: Ettől valóban jobban lesznek ezek az emberek? Mert ha igen, a Pride igazán nem nagy ár egy-két ezer ember időleges megkönnyebbüléséért. De nekem inkább úgy tűnik, hogy ezek az emberek évről évre rosszabbul lesznek és egyre jobban haragszanak ránk. És nem csak ők, hanem az ő hálószobatitkaikat politikájuk középpontjába állító akcionista, liberális politikai-értelmiségi elit, mint Széll Bernadett, Paprika Kinga, Jámbor András (e hármas azért erősen idézőjelesíti az értelmiséget), akik hasonlóan frusztráltan élik meg mindennapjaikat az őket körülvevő társadalmi érdektelenség miatt, és egyre jobban haragszanak ránk.

A haragvás oka többek között az, hogy a heteroszexuálisok közül szinte mindenki úgy éli a mindennapjait, hogy csekély érdeklődést tanúsít mások szexuális szokásai iránt, ha azok jelentősen eltérnek az övétől. Az internet döbbenetes mértékben tágította ki a szexuális tevékenységekről szerezhető ismeretek körét. 99 százalékukat nemhogy elképzelni, kitalálni sem tudtam volna. Ebből kifolyólag nekem ezek nem is hiányoznak, nem részei a világomnak. Tapasztalataim szerint ezzel mások is így vannak, az iránt érdeklődnek, amit izgalmasnak találnak.

A szexualitás társadalmi és tudományos meghatározására, illetve ismeretterjesztésére a legutóbbi időkig nem nagyon volt szükség, a paraszti társadalmakban ez egy gyermek számára igen hamar nyilvánvalóvá vált, módjával és céljával egyetemben. Ezek voltak a normalitás mércéi és nem az, hogy az egyén mennyire leli örömét benne. Eleink sem voltak hülyék, igyekeztek a lehető legtöbb örömet lelni benne, azt azonban, hogy kinek mennyire sikerült ez, az egyéni szerencse befolyásolta inkább és nem a közösségi igazságérzet. A normalitás akkor sem volt igazságos, egy lánynak mindig nehezebb volt, egy csúnya nőnek még nehezebb, akárcsak azoknak a fiúknak, akik meg a lányoknak nem tetszettek. A fura ötleteket meg nem volt szerencsés reklámozni, mert a zárt közösségek mindig nagyon határozottan ragaszkodtak a saját normalitás definíciójukhoz.

A modernitás során a normalitás definíció aztán elérte a határait, mindent szabad, amibe a cselekvőképes partner beleegyezik. De az, ami az egyén életében normális, az nem normális közösségi és társadalmi szinten. A szexualitás az egyéni életsors során alakul ki, a közösségi és társadalmi normalitásban, úgy, hogy az egyén alapesetben is feszegeti annak határait. A világosan meghúzott határok azért ott vannak, ahol vannak (hiába változnak koronként, lényegüket tekintve állandóak), mert ezek voltak képesek idáig biztosítani az adott kultúra fennmaradását.

Ha a határ átlépése az egyénre nézve nem destruktív, vagy az egyén a destruktivitást vállalja, az még nem indok a határ módosítására.

Egy átlagos társadalomban sokkal szűkebben vett szexuális magatartásokat határoznak meg normálisként, mint amilyeneket egyébként tolerálnak vagy eltűrnek. Már az elmúlt 100-150 évben elkezdett abba az irányba menni a városi társadalmak viszonyulása, mondjuk a homoszexualitáshoz, hogy nem üldözték vagy keresték azért, hogy megbüntethessék, hanem csak akkor szankcionálták, ha nyilvánosságra került, amikor kvázi propagálta az adott szexuális normaszegést.

Az átlagos emberek nem csak a szexuális extremitásokat, hanem sok esetben a mai közvélekedés szerinti normalitás határain belüli dolgokat is taszítónak találnak. Az ugye végképp az egyén joga, hogy bizonyos dolgokat vonzónak, másokat undorítónak találjon. Ezért is van az, hogy a (köz)szemérem határait a társadalmak nagyon kis ingerküszöbnél határozzák meg. Én még emlékszem, hogy a hetvenes években az utcán való csókolózás, sőt egy forróbb ölelés is csúnya megjegyzéseket váltott ki az idősebb korosztályokból. Nem érzem haladásnak, hogy ma egy Hitlernek öltözött leszbikus szabadon teheti ezt valakivel, akire szavaim sincsenek.

A szexuális kisebbségek agresszív-akcionista és extrém zárványai, akik egyébként egy körülbelül egy százalékos kisebbség egy százalékos kisebbségét alkotják, a normalitás általános társadalmi határait akarják több szempontból is kitolni. Jelen esetben már nem is kitolni, hanem megszüntetni akarják a normalitás fogalmát és ezzel elérni, hogy minden egyes marginális szexuális kisebbség propagálhassa, reklámozhassa magát a teljes nyilvánosságban és hogy bekerüljön az iskolai tananyagba.

Ezidáig ezek az extremitások egy egyén életében, az egyéni életsors véletlenjei miatt alakultak ki, innentől maga a kisebbség akarja “kitenyészteni” a saját utánpótlását.   

És itt jutunk vissza ahhoz a látszólagos tömegtámogatáshoz, amit ez a projekt élvez a Pride-ok látogatottsága alapján. Először is ez az őrület bírja a liberálisok támogatását, akik eszközként használják ezeket a csoportokat a hagyományos társadalom teljes dekonstrukciójához. A liberálisok és a liberális média folyamatos kampánya az, hogy a nyugat-európai nagykövetségek és a multinacionális vállalatok de facto kötelezővé teszik a megjelenést az alkalmazottaiknak, ahogy az is ennek a része, hogy a politikai ellenzék mindenütt a konzervatív pártok erodálására használja a témát, teszik tömegrendezvénnyé a Pride-okat. És persze az, hogy az egyébként normális homoszexuálisok nem kis részével sikerült elhitetni, hogy nekik attól jobb lesz, hogy az emberek tudomást vesznek róluk. És ha tudomást vesznek róluk, akkor a homoszexuálisok és a homoszexualitás iránti érdektelenség vagy undor átfordítható valami pozitívba, és az emberek szeretni fogják majd egyszer a homoszexuálisokat.

Az emberek egymást sem szeretik általában, nemhogy a különböző képzetes kisebbségeiket egyenként! A heteroszexuálisokat nem érdeklik a homoszexuálisok és ezen semmilyen felvonulás nem segít. A homoszexuálisoknak van kisebbrendűségi érzése, de nem a heteroszexuálisok elutasítása vagy felsőbbrendűségi érzése miatt, hanem mert a saját rejtett normalitás definíciójukba maguk sem tartoznak bele. Mint már mondtam, a normalitás nem igazságosra van definiálva, nem az egyén pszichológiai vagy anyagi érdekét nézi, hanem a közösségét. Rengeteg olyan emberi tulajdonság van, amellyel kellemetlen együtt élni. Mindenkinek van ilyen jó néhány.

Boldogtalan és dühös emberek vonulnak fel azért, hogy boldogtalanságuk okát jó dolognak ismertessék el a többiekkel.

Pszichológiai értelemben ez a pozitív figyelem iránti vágy érthető, de az amit a Pride-on vagy a Pride-dal kapnak csak egy álfigyelem, egy álelfogadás, rosszabb esetben önbecsapás. Különösen, hogy az LMBTQ szélsőségesek már rég nem egyenlőséget és toleranciát akarnak, hanem kifejezetten a ciszheterók alsóbbrendűségét hirdetik.

A Pride árt minden nem exhibicionista és nem dühös homoszexuálisnak és LMBTQ embernek, a valódi tolerancia lehetőségét rombolja le. Azt, hogy tényleg olyannak legyenek elfogadva, mint amilyenek. Mint ahogy minden normális, beilleszkedni tudó és akaró ember elfogadja azt a társadalmat, a szűkebb és tágabb közösségeit is, amelyekbe beleszületett, és nem vonul fel gyalázni annak alapvető értékeit.

Hozzászólások

A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

A tizenhat százalék nevében

Rendkívül szórakoztató elfoglaltságot találtam a minap: megnéztem egy rövid, kísérleti filmet az interneten, amelyben az …

17 hozzászólás

  1. Ez a Mi Hazánk

    Kiváló elemzés!

  2. nanehogymár

    Elárulná a becses szerző, hogy mikor és milyen formában hirdette a meleg közösség kollektíve a heteroszexuálisok alsóbbrendűségét? Én sajnos egyetlen ilyen hivatkozást sem találtam a neten.

    • Ez a Mi Hazánk

      Nem hallgatsz meg olbasol ezek szerint elég buzit. Húzzál bele!
      Nemrégiben lett előadva például, hogy a tech szektor mennyi mindent köszönhet a buziknak.
      Mondjuk ez szerintem valós. Olyan is a tech szektor.

    • Paranoid Android

      Ismerős a ciszhetero kifejezés?

  3. Telitalálat.

  4. Sok lesz már ez a buzitéma. Egyébként is akkor tudunk legkönnyebben megszabadulni az agresszív buzilobbitól, ha kutyába se vesszük az egész mocskos rendezvényüket és a szerencsétlen beteg mivoltukat.

    • Ez a Mi Hazánk

      Ez megvolt,nyugi. De ettől még nem szabadulsz meg tőlük, mert a gyerekedet fogják betalálni az oviban meg az iskolában.

    • Ez a Mi Hazánk

      Megszabadulni tőlük pedig egy módon a lehet: az igazsággal, azaz nevetségessé kell őket tenni. Lásd fent.

    • Ez a legnagyobb BAJ és BÜN, ezért kéne az ideológiájukat végül is és ténylegesen is betiltani. Kéne!
      Olvasom, hogy Németországban évek óta müködnek gender-pedagógiát elöállító különbözö intézmények, de minisztériumok is.
      Az Alsó-Szászországi kultuszminister, Frauke Heiligenstadt -nomen est omen, Frauke meg aztán Szentvárosi/Szentvári- meg is fogalmazta, a legfélreérthetetlenebbül: „Az iskolai képzésnek meg kell felelnie a szekszuális és a nemi azonosság sokféleségének. Támogatnunk kell a gyermekek s a tinik személyiségének fejlödését, megelözve a (az ilyen irányú) különbségtevések, a kirekesztések kialakulását.“
      Ausztriában a kultuszminiszter: „ A lányoknak és fiúknak meg kell teremteni a lehetöséget, hogy nemet meghatározó korlátok határok nélkül fejlödhessenek“ . Egyúttal ilyen értelmü célokat követö, terjedelmes projekt- és gyakorlati tanáccsal ellátott „irodalmat“ közöl az IT oldalán,
      a tanítók, a nevelök s a tanárok számára.
      De ki lehet akkor még lány vagy fiú?
      A CEU erölteti, de az ELTE sem akar lemaradni ebben a szakban. Már csak idö kérdése, mikor lesz az ilyesmi kötelezö tantárgy a tanítók, a tanárok, a gyerekekkel kapcsolatos foglalkozások számára Magyarországon is.

  5. ” A liberálisok és a liberális média folyamatos kampánya az, hogy a nyugat-európai nagykövetségek és a multinacionális vállalatok de facto kötelezővé teszik a megjelenést az alkalmazottaiknak, ahogy az is ennek a része, hogy a politikai ellenzék mindenütt a konzervatív pártok erodálására használja a témát, teszik tömegrendezvénnyé a Pride-okat.”

    A régi május elsejei felvonulásokat jutattja eszembe, amikor még gyerekként együtt masíroztunk a szüleinkkel lufikat lengetve.
    De az nem avatkozott be az emberek szexuális életébe és nem volt fertôzô.

  6. A régi május elsejei felvonulás után következett még a majális is, család család mellett a pokrócokon, színes girlandok a fákon. A színpadokon ingyen elöadás, sült a megfizethetö ez meg az, fagylalt is volt néha: végre a megelégedett, boldog, jóllakott, színvonalasan szórakozó munkásosztály, családostól! Elkezdett hasonulni a “degenerált, a reakciós”, az eltüntetett régi polgársághoz. Aki nem közösködött a munkásosztállyal
    Ez a benyomás, “valóság” volt a cél, végül is elérték, az újabb nevelésü polgársággal.
    A munkásosztály felnött, megöregedett, második generációban részben kitombolta, részben megútálta magát, részben átsandított az akkori kerítéseken.
    A harmadik generációjára örökítette a jó iskoláit amikben megalapozott tudáshoz jutott. Kivirágzott az igény is, vagy már annak is, valószínü, hogy be is segítettek, hogy mérni akarják magukat és osztozkozni is a nyugattal.

    (A felnövöben levök pedig alig akarnak mást, Bp.-i vezérlet alatt.
    A vidék, úgymond, az nem sokat számít. A PS is a Balatonon rendez megbeszélésket a Bp.-i politikai szeméttel; nem például Felsökenyeresen az elöljárósággal. Minek utánna Alsókenyeres is bejelentkezne beszélgetésre, talán Szomszédkenyres is. Talán, de még egyáltalán nem biztos. )

    Ebbe azonban beletört a bicska, mert még soha senki nem akart valamin is osztozkodni, csak ígérni és valamit is elismerni politikai eröszak nélkül. Politikai eröszakot a sajátjainkon vittünk tehát végbe, göngyölítettük és göngyölítjük a közelmúltunkat ma is. A régebbi múltunkról nem esik szó, az olyan náci rasszista foglalkozás lett idöközben mindenhol. Az erre kedvezöbb idöszakot pedig elpasszoltuk amikor még esély lett volna arra, hogy komolyan és tartósan foglalkozzunk vele, addig amíg megkapja a méltó helyét. Egyúttal ne essen áldozatul a nemzeti azoknak a kozmopolita vagy kozmásított polita tudósainknak, akik ma sem szégyellik a kifutó tej édes habján evezgetni.
    A gazdaság meg függövé lett a jaj de fejlett, nyugati profiktól, mint a csecsemö az anyja jóvoltától.

    A mai vezetö ideológiának mások a céljai. Most veri szét a meglevöt családostól együtt és közben neveli az új eszméknek megfelelö, semmilyen tartós kötelékekkel nem rendelkezö, extrovertált, enyhén perverz (=a szabadsággal), multikulti individumokból álló, gyökértelen, „proeuropéer“ társadalmi halmazt

    Szerintem azért megy ez Magyarországon könnyebben mint máshol, mert a pártok zsigerböl gyülölik egymást, mert minden Bp.-en döl el, a vidék nem jelent versenytársat. Egy város fején pedig könnyebben lehet cserélni a parókákat mint több, hasonló nagyságú fejen.

  7. Ma már nem is titkolt a buzijogi aktivisták célja: a család intézményének elpusztítása.

    — A buziházasság-kampány, amely kezdetben azzal indult, hogy egyenlő jogokat biztosítsanak a homoszexuálisoknak már ott tart, hogy Thaiföldön és Kolumbiában is hámasban házasodnak a buzik, mert szerintük három férfi szerelme a család. És nyilván, ez nem fog itt megállni, hanem egyre sötétebb és mocskosabb konstrukciókkal állnak elő emberi jogaikra hivatkozva.

    — Holländer Dániel, a budapesti melegfelvonulás szervezője szerint teljesen nonszensz a férfi és a nő közötti házasság; a férfi-nő házasság, illetve az abból született gyermek más társadalmi csoportokra nézve kirekesztő. Ugye, értjük?! Mivel egy férfi és egy nő házasságából születhet gyerek (azaz képesek családot alapítani), az azonos neműek vagy emberek és állatok vagy tárgyak stb. házasságágból pedig nem, ezért a férfi és a nő közötti házasság nonszensz.

    Miért is kellene egy ép érzékű, elméjű és erkölcsű embernek efféle szándékokkal egyetérteni vagy ad absurdum azonosulni?

    • “…a férfi-nő házasság, illetve az abból született gyermek más társadalmi csoportokra nézve kirekesztő…”
      Na és a számtalan féle buziság nem kirekesztö a heterók szempontjából? Még szerencse!, de akkor is mit kereshetne egy heteró egy pár buzi társaságában? Tehát ök is pont olyan kirekesztök, egyúttal perverzek is.

      “… a férfi és a nő közötti házasság nonszensz.”
      De ez nem kirekesztés? Általában és mindig is “a nonszensz” már magában egy kirekesztés, mi több,. tagadás.

      Századunk legnagyobb és legveszélyesebb járványa az agyak és az értelem hígulása, a normális és a természetes szándékos kiírtása. És mint látjuk, terjed is nagy sebességgel.

  8. faggyúbizományos

    Csak azoknak volt boldogtalan a menet, akik kívülről nézték. Belülről örömteli és felszabadító volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.