Tudomány-e a gender studies?

A minap – annak kapcsán, hogy az ELTE-n tervezett társadalmi nemek tanulmánya mesterszak ellen többen is felemelték hangjukat – Fodor Gábor írásban kérdezte meg Balog Zoltántól, hogy kinek árt a gender szak. A kérdésre Rétvári Bence parlamenti államtitkár válaszolt, aki egyebek mellett úgy fogalmazott: „az egyetemi szakoknak tudományos alapokra kell támaszkodniuk.

A gender — a marxizmusleninizmushoz, hasonlóan — inkább nevezhető ideológiának, mint tudománynak, így kétséges, eléri-e az egyetemi oktatási szintet. A szak tartalma szemben áll mindazzal, amit a kormány értékvilága az emberről vall”. És valóban: tudomány-e a gender studies?

Mit tudhat egy új modell?

Hadd meséljem el elöljáróban, hogy a közelmúltban egyetemista fiammal vitatkoztunk arról, hogy például Steven Hawking könyveiből kiolvasható modern fizikai világkép mennyire tükrözheti a valóságot. Vitánk során fiam kilépett a témából és szememre vetette, hogy szkeptikusan állok a tudomány eredményei előtt, holott ő tudja, hogy véletlenül sem cserélném le a tudományos gondolkodást valami másra.

Szerencsémre azokban a napokban éppen A tudomány határait olvasgattam. Így elmondhattam fiamnak, amit a kiváló kötetből éppen megtanultam: egy frissen kialakuló tudományos elméletnek nem az a feladata, hogy pontosan írja le a valóságot, hanem csak az, hogy elég pontosan írja le ahhoz, hogy modellként használni lehessen. Mindjárt illusztráltam is a megállapítást: amikor megjelent a heliocentrikus világkép, a számítások állandóan tele voltak hibával, mert a kopernikuszi modell egy csomó tényt nem vett figyelembe. Ezzel szemben az évszázadok óta finomítgatott geocentrikus koncepció alapján pompásan ki lehetett számolni a bolygómozgásokat. Ami pontosan tükrözi a tényt: egy új tudományos paradigmával bizony sokáig kell szöszmötölni ahhoz, hogy tényleg elég jól írja le a világot.

És akkor tegyük föl a kérdést: jobban írtja-e le a valóságot a gender studies, mint a korábbi szociálpszichológia? Vagy pontosítva, sarkítsuk a csupasz fogalmakig a kérdést: mit mond a valóságról a „társadalmi nem” kifejezés, mi újat mond ahhoz képest, amit az évtizedek óta használt „nemi szerep” fogalma elmondott.

Új tudás vagy új nézőpont

Általánosságban mindannyian tudjuk, hogy új tudományos elméletre akkor van szükség, ha a korábbi elmélet nem írja le megfelelően az általunk ismert valóságot. A mostanában izgalmas gyorsasággal változó asztrofizikában szinte hetente szállítanak új adatokat az újabb és újabb, minden korábbinál pontosabb műszerek, ezért mások mellett Hawking elméleteinek is van létjogosultsága. Annak ellenére, hogy ma még nem tudhatjuk, hogy a versengő elméletek közül melyik lesz az, amelyik pontosabbnak bizonyul.

A nemekhez kötődő társadalmi szerepekről azonban nagyjából mindent feltártunk a hatvanas, hetvenes évekre. A szociálpszichológiában nincs olyan átütő felfedezés, mint más tudományterületeken, a társas lélektan az elmúlt évtizedekben inkább a praktikus tudás irányában hozott új felismeréseket, megrendelői igényeknek megfelelően a befolyásolás, a média és a marketing hatásmechanizmusait igyekszik pontosítani a szakma. Nemi ügyekben azonban nincs új tudományos eredmény, ami miatt szükség volna az új tudományos modellre.

Persze új paradigma nemcsak akkor jelenhet meg, ha új tudás születik, hanem akkor is, ha új nézőpontokat látunk meg, azaz a meglévő tudást más elrendezésben próbáljuk összerakni. Nos, ezen az ösvényen halad a gender studies, amelynek létjogosultságát, a maga logikája szerint, éppen az adja, hogy immáron másképp kell tekintenünk a férfi, női szerepekre, mint ahogyan tekintettünk eddig.

A semleges nem

Valójában már a tizenkilencedik század vége óta tudjuk, hogy a nemekhez kötődő társadalmi szerepek igen változékonyak, koronként, kultúránként eltérőek, s ebből a tényből hamar eljutottunk addig a felismerésig, hogy a nem és a nemi szerep nem függ össze olyan szorosan, mint ahogyan korábban gondoltuk. Ki is alakult valamiféle meghatározás: a nemi szerep az emberek nemén alapuló tulajdonságokra és viselkedésekre vonatkozó, a társadalom részéről érvényesülő elvárásrendszer, amelyek érinti az attitűdöket, a munkamegosztást és a szociális interakciókat.

A gender, a társadalmi nem fogalma azonban mást jelent. A wikipédiában ezt olvashatjuk: „A gender-elmélet szerint a női és férfi sztereotípiák nem alapozhatók meg a biológiával, ahogyan a nemi szerepekre való determináció sem igazolható a testi felépítés által: ha empirikusan, azaz a tapasztalat szintjén adott esetben beigazolódik közülük néhány, annak hátterében nem biológiai meghatározottság, hanem a nemiséggel kapcsolatos normák elsajátítása, internalizálása áll.”

Az elmélet hívei szerint tehát a „nemi szerep” fogalma azért nem használható, mert az utal a nem és a szerep valamiféle kapcsolatára, míg a gender studies szerint ilyen kapcsolat nincs, vagy csak véletlenszerű.

Amikor a „nemi szerep” „társadalmi nemmé” alakul, amely – ugye érezzük – sokkal keményebb korlát, mint holmi szerep, akkor nem nemi szerepeinkkel kell azonosulnunk, (illetve, alkalmasint nem azokat kell tagadnunk), hanem társadalmi nemet kényszerít ránk a hagyomány, a közösség, az elnyomó hatalom. Azaz a gender studies állítása szerint mi – eredendően gendersemleges, társadalmi nem nélkül született személyek – mindenképpen elnyomott kisebbség leszünk. Arra ugyanis szinte semmi esély nincs, hogy személyes nemi önkifejezésünk éppen egybe essen a társadalmi nem kereteivel.

Az egész koncepció mélyén a gerndersemleges ősállapot feltételezése áll, azaz egy állítás, amely szerint az embernek – bár fizikailag sokféle lehet – valójában nincs nemi identitása.

Ízig-vérig ideológia

És ezzel el is jutottunk a lényeghez: a gendergondolkodás a nemiségben nem identitáskérdést lát, s így nem is hajlandó észrevenni azokat a korábban felismert nemi szerepeket, amelyeket a pozitív tudomány megragadott, hanem a nemiséget valami másnak, valami választható, hobbinak tartja, s ennek megfelelően a nemi szerepeket az önmegvalósító hobbi korlátozásaként észleli.

Persze a genderideológia nem pusztán azért tagadja a nemiség identitásképző jelentőségét, mert nem látja a férfi és a nő különbségét, hanem azért is, mert magában az identitásban nem hisz. A gender-szemlélet egy olyan ideológiai kontextus eleme, amely mindenféle identitást megkérdőjelez, amely nem tartja fontosnak a tartós azonosulást, sőt inkább elnyomásként értelmez mindenféle identitásképződést – hiszen ezek, azaz az identitások nem maguktól, az egyénből nőnek ki, hanem valamilyen külső hatás, csoportnyomás, vagy hagyomány kényszeríti rá azokat. A nemzet, a vallás, a nem, meg természetesen az elvontabb hovatartozás is, csak teher. Légy önmagad! – hirdeti a gender.

Bár gyökerei mélyebbre nyúlnak, a gender valójában a posztmodern kultúra szélsőségesen individualista ideológiáját képviseli, olyan világfelfogás, amely a fogyasztás, az egyéni önmegvalósítás lehetőségeit a végsőkig kiterjeszti.

Miközben persze tény, hogy a fajta individualizmus, amit képvisel, már jó néhány évtizede, de inkább egy szűk évszázada kimutatottan téves tudományos felfogás. Ember nem létezik önmagában.

Szögezzük le: a gender ízig-vérig ideológia. Semmi tudományos nincs benne.

Hozzászólások

A szerző: Ratius

Ez is érdekelhet

Nem mi tehetünk arról, hogy nektek rossz

Nem szoktam melegekkel foglalkozni, de hát a pride lényege az, hogy foglalkozzunk ezekkel a szerencsétlen …

13 hozzászólás

  1. A legnagyobb hazugság az, hogy számunkra lehetséges pontosan leírni a valóságot. Nem meglepő módon az áltudományok járnak élen ezen gondolat terjesztésében.
    Minden olyan területen, ahol csak a modellek “jóslatának” ismerete miatt lesz (adott pontosság mellett) helyes a jóslat, ott a modellek jósági fokai sem összehasonlíthatóak, rendezhetőek, magyarázni velük valamit pedig egyenesen tudománytalan. (Például, bármilyen, az emberi gondolkodással kapcsolatos tudományterületek esetén.)

    • Igen: az az önhittség, amit a félig-meddig művelt emberek teleszájjal ordibálva terjesztenek, az iskolapéldája annak, amit Pascal a ‘Gondolatok, 327’-ben igen szépen leír.

      Az, hogy laikusoknak, újséggíróknak se fogalma, se hajlandósága nincs olyan apróságok, mint ok-okozat, modell-valóság s.í.t. közti különbségek megértésére és elfogadására, semmiképp sem új jelenség. Valószínűleg már Pascal korában sem volt új.
      Akkor annyival volt jobb a helyzet, hogy a tanulatlan, de józan tömeg aránya nagyobb volt. Nem beszélve a látszatok világáról, aminek a XX. sz második felében felgyorsult terjesztése és – nem utolsósorban ‘társadalom-tudományokkal’ segített hatékony manipulációja oda vezetett, hogy tőrőlmetszett politikai ideológiák – gender, iszlám stb – erősödése felgyorsult,

  2. Posztgraduálisban vajon van? Mert én már iratkozom is, ne is próbáljatok lebeszélni.

  3. Nincs ilyen tudományterület.

    Ennyi.

    meg persze családtudományi sincs.

  4. Az egész koncepció mélyén a gerndersemleges ősállapot feltételezése áll, azaz egy állítás, amely szerint az embernek – bár fizikailag sokféle lehet – valójában nincs nemi identitása.
    Ezt,már az alacsonyabb nemű izék is cáfolják. Pl hiénakutya falka.
    A csigáknál,tudom,hogy van KÉT nem. De csak a másik génjeivel termékeny.
    A szláv,és a germán nyelvben viszont eleve van semleges nem. Sohsem értettem,mikor mire használják.
    Der stuhl miért hímnemű a szék ? Ez csak egy hülye példa. De van ott még több is,ahonnan ez jött.

    • стул
      oroszul és lőn furcsaság

      A magyartól eltérően az oroszban nincsen névelő. Tehát a стул akár háromfélét is jelenthet:

      szék
      a szék
      egy szék

  5. Szeretnék egyszerűbben fogalmazni,(ahogy ez már megszokott tőlem)
    mindenféle nyelvészkedést félretéve. Csak nem a buzikról van szó?

  6. TGM remek cikkben teszi helyre a témával kapcsolatos félreértéseket és sztereotip hazugságokat: http://hvg.hu/itthon/20170224_TGM_Kioktatom_a_KDNPt_dzsenderbol

    • *TGM sztereotíp hazugságokat állít a kereszténységről, a történelmi eseményekről. Hosszas és betegesen semmitmondó agymenés keretében a maga pofátlan stílusával köpi szembe a józan észt, és szokásos komcsi berögződése alapján mentegeti a menthetetlent, közben a létező összes érvelési hibát elkövetve.
      Remek cikk, tényleg: tökéletesen illusztrálja a baloldali értelmiséginek hazudott söpredék beteges lelki világát.

    • Szokásommal ellentétben mégis belenéztem a felajánlott linkbe.
      Ha már “helyre tevés” ugye.
      Na, a második bekezdésnél elfogyott a türelmem. Ilyen ócska, minősítgető, nagyképű, és ugyanakkor ostoba írást magyarul is régen olvastam.

      Tovább nem is ment – egy olyan segg, aki filozófusnak nevezei magát, de úgy mond véleményt, hogy – például – a keresztény vallás tanításait is célzatosan meghamisítja, a protestáns szóhasználat mellett is igen szerény ismeretkkel bír bírálata tárgyáról.

      Debattőrnek is, filizófusnak is ócska: tovább nem is olvastam.
      Fanny, maga kritikátlan! Hogy finom legyek.

  7. Benedek Elek

    … és a százmilliós kérdés. Mennyi lélegeztető gépet lehetne venni abból a pénzből, amikor a tízmilliós Magyarországon legalább húszmillió ember él a szegénységi küszöb alatt, az éhségtől zokogó gyermekeket pedig a határra viszik, hogy megharapják a kutyák … a sajtószabadságról meg nem is beszélve …

  8. A dzsendertémától a kispöcsű véglények félnek, akik nem tudják megemészteni, hogy a nők pont olyan értelmesek és ügyesek lehetnek bármiben, mint a férfiak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.