Milliárdosok lázadása

Ahogy egyre több hír lát napvilágot Donald Trump készülő kormányáról, úgy válik világossá, hogy a Trump-adminisztráció két csoportból áll majd: tele lesz klasszikus bürokratákkal, hivatásos politikusokkal, azaz olyanokkal, akik tudják, hogyan kell irányítani egy szuperhatalmat, és tele lesz milliárdosokkal, olyanokkal, akik…

És ez az igazán érdekes. Mit is várhat a milliárdos a milliárdosoktól?

Oligarchák kormánya

Mielőtt merész felvetéseimet megfogalmaznám, lássuk a találgatásokat! A pénzügyminiszteri tárcára két esélyes jelölt neve merült föl. Egyikük sem szürke kardigános pénzügyi szakember. Az egyik jelölt Tump kampányának pénzügyi vezetője, Steve Mnuchin tizenhét éven át dolgozott a Goldman Sachsnál, jelenleg pedig a Dune Capital Management beruházási vállalat elnöke. De a posztra egy volt bankár, Amerika egyik legnagyobb bankja, a JPMorgan Chase vezérigazgatója, Jamie Dimon is szívesen pályázna. A belügyminiszteri tárcát –úgy hírlik – a Lucas Oil hatalmas energetikai vállalat társalapítójának, Forrest Lucasnak szánja Trump. A kereskedelmi miniszteri tisztség betöltésének esetében mindenki egyetért abban, hogy az új elnök az üzleti világból nevez majd ki valakit. Az egyik jelölt Trump gazdasági tanácsosa, a milliárdos beruházó, Wilbur Ross. Ugyancsak milliárdos az energiaügyi tárcavezető tisztségére a legnagyobb eséllyel pályázó Harold Hamm, aki egyébként Donald Trump barátjának is mondhatja magát.

Tőkék és tőkések

Mi, itt Közép-Európában nem nagyon kedveljük a milliárdosokat. Nálunk ugyanis évszázados alapelv, rutin és tapasztalat, hogy, akinek van, az jobbára tőlünk lopta. Amerikában azonban másképp áll a helyzet. Ott a milliárdos az „amerikai álom” beteljesítője. A többség annyira mélyen hisz a kapitalizmusban, hogy fel sem merül bennük a kétely: mégiscsak valahogy az ő rovásukra gazdagodtak meg a gazdagok.

Illetve felmerül. Csak nem annyira sommás ítéletként, mint mifelénk, hanem jóval árnyaltabb kép formájában.  Mi, magyarok persze ebből a sokszínű panorámából keveset látunk, de az Egyesült Államokban számtalan tanulmány, kutatás – meg persze hétköznapi tapasztalat – tesz különbséget a tőke és a tőkés között.

Ők úgy látják, hogy míg a tőke – úgy általában is, de különösen a globális, multinacionális tőke – leginkább egy rettenetes alienre, az apokalipszis tetszőlegesen kiválasztott lovasára, esetleg valamiféle életenergia után kajtató zombira hasonlít, addig maga a tőkés elsősorban sikeres önmegvalósító, példás polgár, kiváló ember.

A különbségtétel mögött pedig az a meggyőződés áll, hogy míg a tőkét kizárólag a profit irányítja, addig a tőkést sokszor emberi célok, vágyak, indulatok vezérlik.

Tulajdon és felelősség

A modern nagytőkének a szó szoros értelmében nincs is tulajdonosa. Befektetési alapok kezében van, nyugdíjbiztosítók, alapkezelők, és más hasonló turpisságok a végső tulajdonosok, részvényeikhez nem fűződik tulajdonosi tudat, papírjaik gyorsan cserélnek gazdát a tőzsdén, s így irányításuk olyan menedzsment kezében van, amelyiknek egyetlen felelőssége az, hogy a vállalat papírjai minél jobban forogjanak a piacon. Hogy azoknak a döntéseknek, amiket ennek érdekében hoznak, milyen következményei vannak, az nem rájuk tartozik. Nem azért fizetik őket, hogy emberi, közösségi, nemzeti szempontokat mérlegeljenek.

A tőkés másképp működik. Akkor is, ha cége formálisan részvénytársaság, s ő csak többségi tulajdonos, mégiscsak tulajdonos. Szívét, lelkét, mint apportot vitte a vállalatba. A tőkés nem pusztán pénzt akar, nem pusztán profitot hajszol, de elsősorban társadalmi megbecsülést keres. S pénze ennek mérőeszköze. Így aztán ő – ha nem is minden esetben, de mégis – visel felelősséget vállalatáért. Egyszerűen nem teheti meg, hogy a profit érdekében figyelmen kívül hagyja a közösség elvárásait, a helyi vagy nemzeti szempontokat, vagy úgy általában az emberiesség szabályait.

Bár Marx azt állította, hogy a tőkének nincs nemzetisége, azért tegyük hozzá, a tőkésnek nagyon is van.

A középosztály reménye

S, ha hajlandóak vagyunk észrevenni ezt a különbséget, akkor azt is láthatjuk, hogy a Trump-kampányban hangoztatott ígéretek szoros összhangban állnak a milliárdosok készülő kormányával.

Az üzletember elnökként csökkentené a társasági adót és a legtöbbet keresők személyi jövedelemadóját, ugyanakkor a kampányban gyakran felvetette a gazdagokra kivetendő adó ötletét is. Úgy tűnik, szeretné a milliárdos kompánia legálisan hazavinni a pénzét. És, ha hazavitte, akár adna is belőle a köznek.

Sok helyi vállalkozót érinthet az az ígérete, amely szerint az egész országra kiterjedő infrastruktúra-fejlesztésbe kezd, ha elnök lesz.

És, ami mindezeknél is fontosabb: azt ígéri, hogy visszahozza az Egyesült Államokba a korábban a harmadik világba, illetve, hogy a PC-generáció is értse, a feltörekvő gazdaságokba kiszervezett munkahelyeket. Harmincöt százalékos különadóval sújtaná azokat az amerikai cégeket, amelyek külföldi gyárakat létesítenek. Ami azért érdekes, mert amúgy harmincöt százalék az az adóplafon, amivel a társaságok terhelhetők. A külföldön termelő, de Amerikában bejegyzett multinacionális vállalatok tehát dupla adót, összesen hetven százalék körüli összeget fizetnének az államkasszába.

Trump és a rá szavazó fehér középosztály világosan látja: Amerikát a globális tőke tette tönkre, s most a nemzeti tőkések próbálják meg feltámasztani.

És, ha sikerük lesz, az a globális tőke zabolátlan szabadságának végét is jelenti majd.

Hozzászólások

A szerző: Ratius

Ez is érdekelhet

A rádöbbenés ideje

Elfelejtett őrültek A konszolidált kádárizmus idején, ha az ember elmebeteget akart látni, vagy a pszichiátriára …

4 hozzászólás

  1. Summa summarum sommásan.
    Úgy legyen.

  2. Summa summarum sommásan
    Úgy legyen

  3. Rúzsa Sanyi

    Az amiknak elegük lett a gazdag és korrupt elitből, erre kiket választottak meg: a gazdag és korrupt elit csúcspéldányait élükön a szuperkapitalista Trummppal. Okos döntés, férfimunka.

  4. nekem ez egy kicsit túl rózsaszín….. nem olyan egyértelmű ez. nemzeti tőkés, aki akár kevesebb haszonnal is beéri?? hááát nem tom
    de ne nekem legyen igazam!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.