A poszt-liberális világról

Az elmúlt két évben nemcsak a nyugati civilizáció országaiban változott meg a politikai közhangulat, hanem az értelmiség is ráébredt, hogy úgy lett liberális, hogy nem is tudott róla.

2013-ban Orbán Viktor ideológiailag gyakorlatilag egyedül állt Európában, és a magyarországi antiliberális diskurzus csak azokra a jobboldali értelmiségi körökre korlátozódott, amelyek sose csatlakoztak ahhoz a valamihez, amit Theresa May angol miniszterelnök oly  megkapóan

„az elmúlt évtizedekben meghonosodott liberális konszenzusnak”

nevezett.

A meghonosodott kifejezés igen pontos, erről a konszenzusról senkit nem kérdeztek meg, csak közölték velünk, hogy meg van honosodva.

A liberális értékek úgy váltak a jog és a politika megkérdőjelezhetetlen értékeivé, hogy azokról sohasem kérdezték meg azokat, akiknek el kell viselniük őket. A liberalizmusra vonatkozó kérdésfeltevések is a legkomolyabb szélsőségnek minősültek és oda jutottunk, hogy a marxizmus nem élvezett akkora ideológiai védelmet a sztálini Szovjetunióban, mint a fundamentalista liberalizmus a szólásszabadság világában. A teljesen agymosott Németországban is néppárti méretű tömegek kezdtek el azon politikai erők felé mozdulni, amelyek a fundamenatlista liberalizmus által keletkezett problémákra reflektáltak.

Az iszlám hódítás (leánykori nevén menekültprobléma) brutalitása megmutatta, hogy a liberálisok nem akarják megvédeni azokat a nemzeteket, amelyeknek az országait vezetik. Két éve senki sem gondolta volna, hogy a liberálisok fő programpontja Európa megszüntetése és beolvasztása egy globális multinacionális gazdasági övezetbe, nemcsak gazdasági, hanem a legszorosabban véve genetikailag is.

Hiába látjuk, hogy Olaszország miniszterelnöknek, vagy a görög politikai elitnek eszébe sem jut megvédeni országa határait, még mindig csak bambán néz mindenki és nem hiszi el, amit lát.

A liberális hatalomátvétel, tulajdonképpen rejtett puccs, elképzelhetetlen, szó szerint felfoghatatlan dolgokra akarta kényszeríteni Európa őslakosait és az USA lakosságát is.

A közvetlen életveszély, a normális mindennapi élet ellehetetlenülésének lehetősége kellett ahhoz, hogy a nemzetek immunrendszere beinduljon. Szándékosan nem használom a társadalom kifejezést, mert az csupán egy liberális absztrakció.

A Brexit, a német tartományi, a francia önkormányzati választások voltak a válság első jelei, hiszen ezek voltak azok az első demokratikus aktusok ahol a nemzetet fenntartani akaró emberek kifejezhették az akaratukat. Az osztrák elnökválasztást már el kellett csalni ahhoz, hogy ne legyen az az érzése az európai embereknek, pillanatokon belül összedől a liberális világrend. Trump győzelme azonban felülírt minden csalási, meghamisítási kísérletet, már nem válságjelek vannak, hanem már az összedőlt romok felett kavargó füstben bolyong a világ liberális, globalista gazdasági elitje által pénzelt politikuscsürhe.

A jó az, hogy a fundamentalista liberálisok a valósággal történő találkozástól teljesen lebénultak. A rossz az, hogy a nem liberális, tehát látensen sem a liberális fogalomkörbe ágyazódva vegetáló csoportoknak sincs kész koncepciójuk a posztliberális korszak beindítására. A brexitesek együgyűsége, AfD problémaorientáltsága mind-mind ideológiai hiányt takar. Hiába van posztliberális hangulat, hiába jelenik meg percenként a fundamentalista liberalizmust szinte minden irányból alaposan, jól, különböző fogalomkészletekkel kritizáló írás, ha nincs olyan egységes gondolati konstrukció, amely segítséget nyújtana az újjáépítéshez és amely köré a valódi értelmiség alkotó módon felsorakozhatna.

Nemcsak a szorosabban vett posztliberális metanarratíva hiányzik, hanem az a közvetlen terv is, hogy miként fogjuk felszámolni a fundamentalista liberalizmus kártételeit a mindennapi életben és helyezzük vissza a jogaiba a józan ésszel nem cáfolható hagyományt. A liberalizmus a bolsevizmus és a nácizmus által hagyott romokat rombolta le és semmit nem épített a helyére.

Különösen szórakoztató és tanulságos, ahogy a politikája látványos kudarcát még elnökként megélő Obama és az éppen bukni készülő Merkel közösen tesznek hitet a „liberális világrend” mellett.

Alig harminc éve még Kádár és Honecker tett ugyanígy hitet a szocialista világrendszer mellett. A liberalizmusnak, most úgy tűnik, ugyanúgy lesz vége, mint a szocializmusnak, végelgyengülés útján, de hirtelen. Akkor sem volt semmi épkézláb ötletünk, hogy mit kellene csinálni utána és bepróbálkoztunk a liberális kapitalizmussal. Ezt a hibát nem kellene megint elkövetni.

Mi legyen utána? Mert ez tényleg semmi jót nem hagy maga után.

Hozzászólások

A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Az LMP végleg le akarja kapcsolni a villanyt

Egyre rémisztőbbé válik a természettudományos alapismeretek hiánya politikuskörökben. A matematikai ismereteké is. Mondjuk a szociológia, …

12 hozzászólás

  1. Elvtárs!
    Eléggé balos gondolat, valami új ideológiát várni, aminek építésébe egyszerre fog értelmiségi és médiamunkás, paraszt és vasutas. Az új politikát ha jól csijálják, akkor azt az ideológiamentes problémamegoldás fogja jellemezni. A világ megváltása meg rámarad az egyházakra…

    • Paranoid Android

      Szerintem teljesen új helyzet van. A posztliberális, netes társadalmak életképtelennek tűnnek. A többiben meg éppen népességrobbanás, meg minden egyéb robbanás van.
      Teljesen újjá kell szervezni az európai emberek életét, minden országban, valszeg nemzeti alapon, de nagyon erős európai és talán orosz szövetségben. Ehhez új ideológiai is kell, mert a mai ember racionális alapon ugyanúgy nem elérhető, mint a középkori.:)))
      Nem fogjuk szeretni, mert hiányozni fog sok minden a liberalizmusból. De még több minden meg nem.
      Ehhez pedig ideológia kell. Nem lib, vagy bolsi, vagy náci értelemben, hanem valamilyen normalitás keretein belül.
      Racionalitás is egy ideológia, mindegyik diktatúra hivatkozik is rá.:)))

      • Olyan valszeget én is szeretnék rendelni.
        Amúgy szerintem is kell egy adag Orosz az Eu hatalomhoz. PL 1849.

      • Harmadik világháború? Világjárvány? Apokalipszis? Mi kell ahhoz, hogy pl. nyemacskáékat újjászervezze? Milyen “nemzet” lesz az iszlamista London és Stockholm, vagy éppen Marseilles lakosságából? A racionalitáson az emberiség már túl van, mióta elkezdett gondolkodni… Mióta elhiszi magáról, hogy okosabb, mint a természet, kihalásra is van itélve.

  2. Kádár és Honecker tett ugyanígy
    Azok smároltak is,hiszen azt írta elő a kommunista kézikönyv.

  3. „Az egyén csak annyiért felelős a társadalomnak, amennyi viselkedéséből másokat érint. Mindabban, ami csak őt érinti, jogos függetlensége korlátlan. Önmagának – saját testének és lelkének – mindenki korlátlan ura.” (John Stuart Mill)

    • Paranoid Android

      Kár, hogy definiálhatatlan azon dolgok köre, amely nem érinti a többieket. Gyakorlatilag minden lényeges dologban hatással vagyunk egymásra.

  4. Bármilyen változás is van a világban, a liberalizmusból nem vezet vissza út a feudalizmusba, hiába is ábrándoznak erről Orbánék és csatlósaik. A múlt nem a jövő.

    • Tudod laca nevű ságvári
      A magadfajták ábrándoztak,amikor cselekedni kellett volna.
      Jelenleg,meg MUNKA folyik. Bármennyire fura is ez a magadfajtáknak.
      Amúgy a liburnyákizmusból hova vezetett volna az út? A nihilbe? Alighanem így is eléggé kihasználták az “egyszerű” embereket a magadfajták. Asszem ebből volt ELÉG !!!

  5. Rúzsa Sanyi

    Láttuk már milyen a liberalizmus nélküli világ, erről szólt a III. Birodalom és a Szovjetúnió. Én egyikből se kérek.

    • Paranoid Android

      Ez teljes tévedés. A liberalizmus mai fogalmának teljes félreértésén alapul.
      A nácizmus és a bosevizmus konzervativizmus nélküli világ volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.